SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az Elveszett madarak egy tagadhatatlanul erős debütálás, amely képes szólni a régi motoros sci-fi olvasókhoz ismerőssége miatt, de ugyanúgy a szépirodalmi olvasókhoz líraisága miatt, diverz szereplőivel pedig szélesebb közönséghez.
Az új Paolini-könyv egy tipikus, valahonnan ismerős, újszerű, mégis komfortzónán belül maradó űreposz, aminek minden elemével találkoztunk már, ezért bátran és rajongással fogyaszthatjuk anélkül, hogy túlságosan megviselné a gyomrunk.
Az Alapítvány Isaac Asimov talán legismertebb könyvei közé tartozik. Egy fiktív jövőben járunk, ahol a Galaktikus Birodalom (az egész galaxist magába foglaló erő) hanyatlani kezd, amelyre egy matematikus-pszichológus figyelt fel elsőnek, és a két tudomány segítségével próbálja megjósolni a hanyatlás különböző szakaszait. Annak érdekében, hogy a bukással járó anarchia közben az emberiség eddig megszerzett tudása (például természettudományos áttörések) ne vesszen el, egy galaxis szélén lévő bolygóra költözik egy kisebb kolóniával, akik között tudósok és közemberek találhatók. A cél a tudás megőrzése a jövő számára, de képesek a megbírózni a széteső Birodalom agresszív közeledésével és a galaxis szélén lévő hataloméhes királyságokkal?
Az élettel kapcsolatos tanulságokra, ismeretekre világít rá. A könyv, összesen 4 vagy 5 kötet de 30 oldal után már letehetetlen, vicces néhol komoly. Nagyon sok mindenben másképp döntöttem volna, ha nem olvasom a könyvet, és nem bántam meg.
Viszonylag régen olvastam olyan könyvet, amire könnyű szívvel azt mondhatom, hogy ez igazán rendben volt. Persze, Dűne, klasszik sci-fi, tudom-tudom… de itt valahogy visszatért a régmúlt magyar szak feeling, és nem azért, mert kínzóan rossz volt. A helyén volt itt minden, kérem szépen!
Kedvelem Andrew Graysont. Meg kedvelem Marko Kloost is. A 2. könyv meggyőzött, hogy kell nekem ez a sorozat. Tényleg semmi extra, de kiválóan működik az egész. Itt érzem (még egyelőre) azt, hogy van egy konkrét terv, elképzelés a szerző fejében, látja, hová viszi a cselekményt és ha szerencsénk van, lesz az egésznek (a sorozatnak) eleje-közepe-vége, mert sajnos elég konzervatív vagyok és jobban szeretem az ilyesmit – ellentétben azzal, amikor egy adott számú könyvre szól a szerződés, aztán meg lesz, ami lesz.
Ez rendben volt. Nagyon is. Marko Kloos egy olyan military sci-fit írt, ami ugyan nem tobzódik az eredeti ötletekben, de nincs is benne hiba. Főszereplőnk, Andrew Grayson a kiélt és túlnépesedett Földről igyekszik megpattanni, ennek pedig egyetlen útja van a nem túl vidám jövőben, ha katonának szerződik.
Teljesen változó olvasási élményt adott a könyv, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Azt meg kell hagyni, nagyívű sci-fi családregény született – de sajnos a dinasztiák egymás közötti harca és a szembenálló gazdasági érdekek nem kötöttek le eléggé. Az első kötet főszereplőjeként felvonultatott Adriana Corta halála előtti történetmesélése (gyónása) viszont a könyv legjobb...