SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Miért gondolják a felnőttek, akik megélték a gyerekkort, hogy nem lehet máshogy csinálni, mint az ő szüleik? És miért nem teszik könnyebbé a saját utódaiknak a megismerést és a megértést, amiről a felnövés szól? Lana Bastašić Tejfogak című könyve tizenhárom novellában beszél a gyerektapasztalatról, arról a nézőpontról, amire nosztalgikusan szokás gondolni.
Barys nagy sikert aratott regénye egy kamaszlány önnarrációjában megszólaltatott lehangoló társadalomrajz, amelyen keresztül egyszerre ismerjük meg a lengyel kisvárosi szegénység kilátástalan helyzetét és a bizonyos értelemben általánosnak tekinthető kamaszkori problémák mindennapiságát.
A Kis világok az érzékelés és az érzékenység regénye: a meg nem szűnő figyelemé, a folyamatos éberségé. Caleb Azumah Nelson szövege egy Londonban élő, ghánai származású fiatal, Stephen életének mélységeit és magaslatait beszéli el; szól zenéről, táncról, gasztronómiáról, de döntően az emberi kapcsolatokról, legyen szó családról, szerelemről vagy barátságról.
Balássy Fanni Bocs, hogy élek című kisprózakötete tükröt tart minden olvasónak. Összetett és sokrétegű könyv, amely végtelen őszinteséggel és együttérzéssel kalauzol végig a kisgyerekkor, a kamaszkor és a felnőtté válás fontos pillanatain és szembesülésein. Úgy szólaltatja meg napjaink számos tapasztalatát, hogy közben folyton szembemegy a tabukkal.
Húsbavágó történet egy 18 éves vidéki lányról, akinek a nagyvárosba költözve a kiszolgáltatottság fájdalmas érzésével kell szembesülnie? Vagy bizarr kalandozások sora a Budapest nevű bolygón egy droid társaságában? Erdős Virág új könyvében mese és valóság szétválaszthatatlanul összefonódik.
Rékai Anett egyike azon Z generációs szerzőknek, akik ezt az irányvonalat képviselik. Petri-díjat nyert első verseskötete olyan kémlelőnyílás, mely nem tágítja a teret, hanem szuperközeliben mutatja a megfigyelt jelenséget. Megfigyelnivaló pedig akad bőven. A felnőtté válás nehézségeitől a párkapcsolati lét és a szakítás visszásságain keresztül az irodalmi szakmát és a pályakezdést övező problémákig vezet az út „menetiránynak háttal”
Mihail Jelizarov az új orosz irodalom izgalmas szerzője többféle műfajban jeleskedik. Van operaénekesi és filmrendezői diplomája is, de dolgozott operatőként, sőt zenét is szerez. Magyar nyelven először A sírásó című regénye jelent meg, amely temetőkben és a temetkezési vállalkozások világában játszódó felnövekedésregény.
A sors különös iróniája és Gurnah tanmeséje az, hogy Yusuf talán fel sem fogja: a Paradicsom végig ott volt előtte Aziz bácsi kertjében, de messze el kellett utaznia ahhoz, hogy megtalálja – majd rögtön el is veszítse.
Magyary Ágnes Testodüsszeia című esszékötete betegségkönyv, amely test és lélek viszonyát, a személyes és társadalmi elfogadás kérdéseit feszegeti, ugyanakkor egy intellektuális kalandtúra végtelenül ironikus naplója a gyengeségről és az erőről.
Száraz Miklós György felnövéstörténete az egyén és a környezet kapcsolatának kérdései köré szerveződik: tudjuk-e, szabad-e függetleníteni magunkat a körülöttünk élők sorsától? Tanulható, fejleszthető-e a szociális érzékenység a személyes megtapasztalás útján? És ha igen, hogyan cipeljük felnőttként ezeket a tapasztalatokat?