Jolánkai Géza: Vizeinkért: egy vén vízmérnök életrajzi elmélkedése vizeink mennyiségi, minőségi, ökológiai állapotáról és a lehetséges menekülési utakról

A szerző, Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről – mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nemcsak a vízmérnöktársadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vízügyi történelemre nyitott olvasóknak is ajánljuk.

Ázsia és a Covid19

A kötet arra vállalkozik, hogy bemutassa, az egyes fontosabb kelet-, dél- és délkelet- ázsiai országok milyen egészségügyi, politikai és gazdasági válaszokat adtak a vírus okozta nehézségekre a járvány első szakaszában, milyen hatást gyakorolt az adott államokra a pandémia, s mindez milyen tanulságokkal szolgálhat a jövőbeli válságok kezelése szempontjából.

Bánné Varga Gabriella: Fogalmi adatmodellezés és relációs adatbázis-tervezés

A kötetet végigkíséri egy esettanulmány, a Nobel-díjasok nyilvántartásának megtervezése. Nézzünk csak körül: ugyanígy lehet modellt készíteni a mobiltelefonunk időjárásadataiból, a vásárlási nyugtáinkból, a házi könyvtárunkból vagy a receptgyűjteményünkből.

Lénárt-Muszka Zsuzsanna: Lehetetlen választások: kortárs afroamerikai anyaszövegek és a rabszolgaság utóélete

Lénárt-Muszka Zsuzsanna Lehetetlen választások című első, doktori disszertációjára épülő monográfiája fontos és hiánypótló vállalást tesz a magyar irodalmi közegben: behozza az afroamerikai női és feminista szempontokat egy szintén kevés figyelmet kapó tudományág, az anyaságkutatás keretei közé.

Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk

A Tizenhét hattyúk nem puszta zsonglőrmutatvány, öncéljába hulló játék vagy nyelvi brillír, hanem – és ezt termékeny nézőpontként ajánlom a tisztelt újraolvasónak – értelmezhető Esterházy Péter barokkba rejtőző, rétegelt önportréjaként is, melynek élvezeti értéke máig magas.

Bakos Gyöngyi: Nixon nem tud lépcsőzni

Szóval a Nixon nem tud lépcsőzni nagyjából ilyen, olyan emberekről szól, akik lehetnének azok, akik szembejönnek a Kálvin téri aluljáróban, az Astorián, vagy akik kinéznek egy ablakon a belváros bármelyik bérházában. És róluk nagyon jól szól: a szerző novellánként váltogat a szereplők és a stílusok között is, amelyek a maguk módján mind nagyon szépen és érzékletesen mutatnak be egy élethelyzetet, egy világlátást, vagy egyszerűen éppen azt, ahogy valaki érzi vagy érezhetné a valóságot a 2020-as években Budapesten.

Jennifer Egan: A mézeskalács ház

Egan kiegészíti és a generációs határokat áthágva folytatja Az elszúrt idő nyomában című korábbi regényét, tovább bonyolítva annak eleve szövevényes történetvilágát, és kidolgozva szereplőinek már amúgy is összetett kapcsolatrendszerét. Mondhatni, afféle könnyfakasztó, folytatásos tablóregényt tart a kezében a kíváncsi olvasó, méghozzá disztópikus keretbe foglalva.