SZTE Klebelsberg Könyvtár
Nem kíván megfelelni semminek és senkinek, nem kerülgeti a tabukat. Nem a szolidaritás és a politikai korrektség perspektíváit mérlegeli, hanem az emberi, nagyon is emberi útvesztők nyomvonalán haladva teszi fel íróilag megdolgozott kérdéseit. Olyan prózát írt A varjúkirályban, amely kortársivá avatja a valóságot (sic!), itt és most kelt indulatot, együttérzést. Viszolygást és félelmet. Szorongást. Vakmerő vállalkozás; nietzschei értelemben segít élni.
A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.
Zoltán Gábor a II. világháborús történések jó ismerőjeként ugyanis egy kimondottan furcsa vállalkozásra adta a fejét, és az amúgy a Magvető Kiadó gondozásában már több évtizede minden évben megjelenő Szép versek mintájára megírta ezt a kötet, mégpedig a címből is sejthetően az 1944-es évre vonatkoztatva. A szerző végigveszi az ebben az évben hazánkban megjelenő (természetesen nem az összes, de mindenképpen a legjellemzőbb) verseket számtalan ismert (Áprily, Kassák, Radnóti, Faludy, Weöres) és számtalan mára már teljesen ismeretlen költő tollából, majd azokat elemzi, megjegyzéseket fűz hozzájuk, és összefüggéseket keres.
Az elszigetelt és zárdai szigorúságú haszid közösségben felnövő Deborah Feldman élettörténete az akarat diadala. Megpróbáltatásairól és kitöréséről szóló botránykönyve, az Unortodox felszabadító erejű olvasmány.
Mindezek ellenére, vagy éppen ezek miatt ajánlom ezt a művet azoknak, akik most ismerkednek Shakespeare életművével. Elképzelhetőnek tartom, hogy segíthet saját értelmezés kialakításában, akár úgy is, hogy fölismeri a drámák szövegének és az esszék megállapításainak ellentmondásait. Ajánlhatnám akár tanároknak is, akik vitát akarnak kiváltani magyaróráikon: lehet az elemzésekben találni olyan részleteket, amik ellenvéleményeket csalnának elő a művek szövegeit ismerő tanulócsoportok tagjaiból.
Változatos témájú, komoly hangvételű és humoros cikkek halmaza ez a válogatás. Sok évvel ezelőtti publicisztikák, ám úgy vannak megírva, hogy abból a mai újságírók is sokat tanulhatnak, és az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Egészen kivételesen kelti fel a figyelmet a teljesen hétköznapi, jelentéktelen dolgok, események iránt ugyanúgy, mint a nagy horderejű, nagy jelentőséggel bíró tények iránt.
A cégvezető 370 oldalon kapja a magáét ettől az elbeszélőtől, aki óriási lendülettel, kitartóan és sokszor könyörtelenül mutatja be a cégvezető életét, korábbi döntéseit (sőt felmutat lehetséges döntéseket is). Olvasás közben úgy éreztem magam, mintha valaki fölém hajolna és folyamatosan, megállás nélkül, hol megértőbben, hol ingerültebben vagy dühösen szembesítene engem, mint saját életem cégvezetőjét, a cégem működésével.
Éric Vuillard könyve az ellentmondásokra épül. Bár alig százoldalas ez az aprócska, könnyű kis kötet, mégis brutálisan súlyos témákat tárgyal. Bár látszólag fesztelen és szórakoztató, valójában megható és ledermesztő. A 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Napirend az Anschluss egy kevésbé ismert, igaz változatát meséli el, és azt, hogyan ragadta a félőrült Hitler magához a hatalmat, míg Európa legnagyobb politikusai buta mosoly mögé rejtették fájdalmas tétlenségüket.
Hogyan tudunk megszabadulni a személyiséget szorongató, szabadságot korlátozó helyzetekből és szerepekből, a törések emlékétől, a minket ért traumák következményeitől; mit jelent a szabadulás, van-e esély rá: ezekre a kérdésekre keresi a választ Szabó T. Anna új novelláskötetében, melynek szereplői, tinédzserek és felnőttek, férfiak és nők leginkább a ránk hagyományozott, felvett vagy minket ért rosszból keresik a kiutat, vagyis az önmagukhoz vezető utat kutatják.
A kapitány lány iránti csodálata annak meg nem értése miatt szorul ebbe a szörnyű útvesztőbe. Störr, ez az egyszerű lélek a bohém Lizzy kedvteléseit éppúgy képtelen megérteni, mint művészetek iránti fogékonyságát, de legfőképp bonyolult gondolkodásmódját. A tehetetlenség dühbe fordul, az elvakult szenvedély pedig vad elméleteket, képzeteket és (bal)jóslatokat szül. Amelyek végül beteljesítik magukat.