SZTE Klebelsberg Könyvtár
Azért szeretem ezt a könyvet, mert mindenre kitér, még a kevésbé ismert írókat is megemlíti és fontos információkat ad róluk, rendezett áttekinthető, van külön névmutatója is, iskolai tanulmányokhoz, de szabadidős olvasáshoz is kiváló.
A Ferrante tavasz egyelőre véget ért. Lila és Lenu történetét besűrítettem egymás utánra, szünet nélkül, mivel kérte a folytatást. A 3. regénnyel érünk el arra a pontra, ahol a két nő élete elkezd egymástól erősen távolodni – és nekem személy személy szerint Elena Lila nélkül már nem volt annyira izgalmas. A főszereplők 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járnak, fizikailag is távol egymástól. Mind a két nő tudja már, milyen is egy elrontott házasságban élni, a fókusz azonban itt Lenun van inkább.
Kevin Kwan egy olyan világot mutat be első művében, amelyben mindennek és mindenkinek megvan az értéke. Nem csupán egy egyszerű romantikus regény, hanem társadalomkritika is. Rachel egy intelligens amerikai lány, aki az első találkozásra készül a párja, Nick családjával, akikről korábban nem sokat tudott. Nem számít rá, hogy belecsöppen a szingapúri elit világába, ahol a vagyon és a származás mindennél többet jelent.
A „Nem fénylik, mint a Nap” egy Will nevű, lázadozó tizenévesről szól, aki elindul Londonba egy jobb élet és szerelem reményében, és aki később megírja a Rómeó és Júliát, a Hamletet és még számtalan legendás művet és sort, miközben az irodalmi zsenik meglepően hétköznapi életét éli. Shakespeare születésének négyszázadik évfordulója előtt tisztelgett Burgess ezzel a kor- és karakter rajzzal, ami olyan élesre sikerült, hogy a lapokról párolog a XVI. századi London bűzének és a tintának a keveréke. Ez egy letehetetlen regény, egy főhajtás és egy ritka esete annak, amikor az életrajz írója ugyanolyan érdekes, mint akiről ír. Ajánlom mindenkinek, aki akár egyszer is hallotta már Shakespeare nevét.
Petőcz András kortárs magyar szerző regénytrilógiájának első kötete. A regény főszereplője egy nyolcéves kislány, aki édesanyjával egy kis városban a fokozódó háborús fenyegetettség borzalmai között él. Az elbeszélést nem tudjuk pontosan elhelyezni sem térben, sem időben, játszódhat a közelmúltban, de akár a közeljövőben is, tehát disztópiaként, azaz negatív jövőképként is olvashatjuk.
Egyrészről ne tévesszen meg senkit sem a rettentő és tré és gusztustalan borító – nem szirupos lányregény Ferrante könyve, sem a marketing lufi a szerző kilétét illetően, nem igazán érdekes a szerző személye, fontosabb, amit ír. Ez alatt pedig azt értem, hogy nagyon alaposan ismeri a női/kislány lélek működését Ferrante, bárki legyen is ő. Mivel nemrég jártunk Nápolyban és sokszor szembe jött a könyv, jó ötletnek tűnt elolvasni.
Ponyvaregény képekkel illusztrálva, melynek stílusa tökéletesen adja át Rejtő Jenő forgatókönyvekbe illő modorát. Izgalmas fogócska regény, humoros helyzet jelenetekkel megtoldva, amik sokat dobnak az egyébként egyszerű történeten. A szálak pedig a cselekmény végére tökéletesen egybesimulnak.
A legkülönbözőbb témák apropóján etikai kérdéseket boncolgat ebben a kötetében Umberto Eco, napjaink egyik legtekintélyesebb értelmiségi hangadója, akinek a neve most is, mint mindig, sokunk számára egyet jelent a legnemesebb szellemi izgalommal.
Gyerekkorunkban (és minden bizonnyal felnőttként is) mindenki tett fel olyan abszurd, hipotetikus kérdéseket, amire a senki sem igazán tudta a választ – ilyen ‘agymenéseket’ válaszol meg Randall Munroe ebben a könyvben.
Donna Tartt egyik fő ismertetőjele, hogy hosszú évekig dolgozik egy-egy művén, addig-addig csiszolgatja azokat, amíg a papíron végignyúló tintából elképesztően apró darabokból álló mozaik kép nem lesz. „A titkos történet” megírásánál sem tért el ettől; a szereplők mozdulatai, gondolatai a könyv befejezése után is velünk maradnak.