SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Az Égett cukor az anya-lánya kapcsolatok alapvető nehézségeit helyezi a szokásosnál radikálisabb keretek közé, és robbanásveszélyes elegyet alkot egy olyan emberi kapcsolatból, mely a legfontosabbak egyike, sokszor viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) nem tud megfelelően működni.
Elveszettek vagyunk mindannyian, bolyongunk, toporgunk a saját életünkben, néha fejjel koccanva a falnak. Pontosan ilyen figurák Tóth Krisztina új novelláskötetének a hősei is, akiknek életéből egy-egy momentumot villant fel az író, hétköznapi, sokszor bagatell élethelyzeteket, hogy azután abból bontsa ki a meghökkentőt vagy épp a fájdalmasat.
Budapest önmaga egy élő képeskönyv. Önkéntelenül is felütjük, ahogy nap mint nap járunk benne, de általában csak átpörgetjük a lapokat. A látvány rögzül a fejünkben, de néhány közszájon forgó történeten kívül nem igazán tudjuk, milyen sztorikat nyel el a városszövet.
Isteni és emberi idő és tér találkozik össze Sjón Az Argó suttogása című kötetének lapjain, amiben a szerző kettős utazásra invitál: egy az Északi-tengeren a II. világháború után, egy az argonautákkal az Aranygyapjú nyomában.
Hogyan menti meg a Földet egy csapat szenilisnek ítélt vénasszony? Hogyan tárulnak fel a legelképesztőbb kalandok, miután a 92 éves narrátor egy hallókürtöt kap ajándékba? Mi köze mindehhez egy kacsintó apácának?
Ebben az Itália-könyvben is tobzódik (torát üli) az antikvitás, a reneszánsz, van Dante, Ovidius, Homérosz, Tacitus, Vergilius, Marcus Aurelius, Mediciek, Garibaldi, igen szórakoztató karneválban vonul föl az egész európai történelem, de a liguriai borjútekercs receptje és technológiai leírása hajszálpontos, fegyelmezett és érthető.
Aki egy valóban különleges nézőpontú regényre vágyik, annak tökéletes választás lehet A nő, aki szerette a rovarokat.
Nem a háborúról és a halálról mesél, hanem az elpusztított életet akarja megjeleníteni a maga hétköznapi, prózai formájában.
Fecske Milán története annak a belső tartalomnak a legátélhetőbb megfogalmazása, ami elidegenedő társadalmunkból kikopni látszik. Egy élmény valódi megélése, bensővé tétele – ez lenne a tét. Fecske Milán kulturális és a történelmi tapasztalatai, és ezeknek elképesztően frappáns nyelvi megformálása egy olyan alternatív utat mutat meg, ami magát az életet teszi személyes és megismételhetetlen, egyedi és elmesélhető, tehát megélésre érdemes élménnyé.
A Buddha a padláson szerzőjét az érdekelte, hogyan feszülnek egymásnak a különböző irányú hűségeink egy krízisben, mit tesz az emberrel a beláthatatlanná táguló idő, illetve az árulás stigmája, és milyen árat kell fizetni, ha a felejtést választjuk túlélési stratégiaként.