Tuomas Aivelo: Végtelen paraziták
A Végtelen paraziták egy ismeretlen világot tár fel előttünk: a bélférgek, a vírusok és a baktériumok perspektívájából tekint az életünkre.
A Végtelen paraziták egy ismeretlen világot tár fel előttünk: a bélférgek, a vírusok és a baktériumok perspektívájából tekint az életünkre.
Az előző kötet elkészülte óta eltelt néhány évben is olyan mérföldköveket hagytunk magunk mögött, mint a föld körülrepülése csupán napenergia felhasználásával, vagy a fizető utasok kilépése a világűrbe, sőt a közelmúltban a technikailag tökéletesen használható (bár szinte megfizethetetlenül drága) repülő autók is megjelentek a piacon.
Könyve nem egyszerűen egy zseniális matematikus önéletrajza, hanem egy közép-európai kultúrában mély gyökerekkel rendelkező lengyel zsidó tudós biztos ízléssel és finom humorral megírt vallomása is. Élettörténete jól példázza mindazoknak a háború előtti Európából emigrációba kényszerített értelmiségieknek a viszontagságait, akik reményt és alternatívát kerestek az Újvilágban.
A mágia ábrázolása is csodálatos és kifinomult, de legalább ekkora erénye a könyvnek a stílus, a női érzékenység és bölcsesség, mely nem nagy életigazságok kinyilatkoztatásában, hanem a mély, szeretettel és megértéssel teli, de minden nyálasságot mellőző jellemábrázolásokban teljesedik ki.
Szabados Attila első kötetének lírai alanya alászáll a családi múltba, hogy megmutassa, több út vezet a másik elvesztésének artikuláláshoz.
A Római történetek szereplőinek sorsán keresztül mindannyian átélhetjük, hogy az otthon valójában nem csupán egy hely, hanem egy pillanat vagy érzés, amelyre saját korlátaink ellenére – vagy éppen azok révén – mindannyian rátalálhatunk.
Az erkölcsi szabályok semmibe vétele, a másokon való átgázolás vagy a számító kihasználás elítélendő tettek, ám nagyon is érthető érdekek vezérlik őket, enyhébb változataik kulcsszerepet játszanak sok köznapi antiszociális cselekedetben. A kegyetlenség vagy nyílt önimádat ritka jelenségek, míg a társadalmi normákat megszegő hazudozás, csalás vagy megszégyenítés sokkal gyakoribbak. Az úgynevezett Sötét Triád személyiségkoncepció e „mindennapos” szabálysértő viselkedésformákhoz kötődő vonásokra, az átlagemberekben is jelen lévő „sötét oldalra” hívja fel a figyelmet.
Az erőszak, a halál vagy éppen a magány témáiról érzelgősség nélkül, sallangmentesen írni nem kockázatmentes kihívás, Kiss Tibor Noénak azonban sikerül. Legújabb regényében páratlan tudatossággal jár körül súlyos kérdéseket, miközben elemi erővel hat az olvasóra. Egy Baranya megyei faluban vagyunk, ahol a harmincas narrátor saját múltjának képei közt bolyong, míg férje a messzi Szibériában kutat. Hogyan lehet feldolgozni az elfelejthetetlent? És van-e esély a megbocsátásra?
Galló Olga holokausztnaplója, a Tíz hónap Babilon egyedülálló írás, hiszen nem emlékek utólagos leirata, hanem a lágerélet, majd az azt követő szökés, rejtőzés, és a szovjet hadseregtől körülzárt Breslau ostromának egyidejű leírása. A szerző ezen felül újságíró, aki számára az írás létszükséglet. A kötet utóélete, kiadástörténete pedig majdnem olyan elképesztő, mint a tartalma.
Amikor az ember könyvet olvas, gyakran ráismer a vele is megtörtént élethelyzetekre, gúnyosan vagy haraggal telve szemléli a gazdag cégvezetők mocskos játszmáit, fejére csap a naiv hétköznapi figurák hiszékenységét látva, vagy megkönnyez egy tragikus elbeszélést, mindezt úgy, hogy a valóságban nap mint nap találkozik hasonló történetekkel, és mindegyik mellett közömbösen elhalad. Rényi Ádámot olvasva valami egészen más történik, az ő történeteit lapozgatva eltűnik a közöny.