Konstantinápolyi anziksz
„Török-magyar kapcsolatok a középkorban – Magyarrá lett török népek” címmel szervezett konferenciát az isztambuli Medeniyet Egyetem (Istanbul Medeniyet Üniversitesi) 2024. november 18–19.-e között. A tudományos ülést a Magyar–Török Kulturális Évad – Macar–Türk Kültür Yili keretein belül rendezték meg. Magyarországot tizenhárom meghívott előadó képviselte, akik a történettudomány, a régészet, a történeti nyelvészet, a néprajz, valamint az archeogenetika oldaláról adtak betekintést a magyarság és a középkori török nyelvű népek szövevényes kapcsolatrendszerébe, a hunoktól a kunokig.
E sorok írója – a szervezők kérésére – a magyarországi besenyők régészeti emlékeinek tárgyában tartott előadást. A témaválasztást indokolta, hogy a kérdéskörhöz tartozó hazai kutatási eredmények gyakorlatilag teljesen ismeretlenek Törökországban.
2024. november 17-én, vasárnap este 18:10-kor szállt fel a gépünk Budapestről, s ottani idő szerint 22:25-kor landoltunk az egykori Konstantinápoly európai részén lévő nemzetközi repülőtéren. A jó 15 milliós nagyváros ázsiai részén fekvő Kadiköyben lévő szállásunkra egy bő óra alatt jutottunk el egy bérelt tehertaxival, majd a szobák elfoglalása után (már bőven éjfél után) néhányan rövid sétát tettünk a kerületben – vacsoraszerzés céljából.
Másnap svédasztalos reggelinket a Márvány-tengerre néző étkezőben fogyasztottuk el.
Ezt követően, immár a szervezők egyikének, a JATE, majd SZTE BTK Altajisztikai Tanszék egykori hallgatójának, később török lektorának, Hakan Aydemirnek a kalauzolásával érkeztünk meg a Medeniyet Egyetemre.
A gyors regisztrációt követően elkezdődtek a plenáris előadások. A kétnapos tanácskozás 23 előadásából 17 az első napon hangzott el, a konferencia munkanyelve a török és a magyar mellett az angol volt. A török, illetve magyar nyelven megtartott előadások előre elkészített tartalmi kivonatának magyar és török fordításait öt perces időkeretben olvasták fel a szervezők. A történeti kronológia szerint felépített tematika miatt előadásunk az utolsó előtti volt a sorban, a szekciók végén – számunkra kissé szokatlan módon – minden előadó tanúsítványt vehetett át az ülésen való részvételről.
A nap zárásaként hagyományos török fogásokból álló vacsorával fogadtak minket a szállodánkban. Az esti török kávé elfogyasztását követően páran ismét nyakunkba vettük a városrészt, majd egy barátságos kiskocsmában értékeltük az aznapi előadásokat.
A konferencia második napjára mindössze hat előadást terveztek be, hogy maradjon idő némi városnézésre. A Hagia Sophia mellett a Szent László leánya, Piroska – II. Komnénosz János császár feleségeként bizánci görög nevén Eiréné (’Béke’) – alapította Khrisztosz Pantokrator (’Mindenható Krisztus’) monostort szerettük volna felkeresni.
E két monumentális alkotás a középkori bizánci építészet legnagyobb fennmaradt remekei – utóbbi megtekintésére azonban sajnos már nem maradt idő, de legalább kipróbáltuk a metró és a villamos mellett a komppal való közlekedést is.
Őszintén elcsodálkoztunk a lépten-nyomon felbukkanó, jellemzően a jóllakottságtól heverő kutyák és a kávézók kinti teraszainak székein gubbasztó macskák látványán. Mint megtudtuk, a város kóbor állatai önkormányzati védelem alatt állnak, de nem is bántja őket senki, sőt! – láthatóan a lakosság eteti őket. A városban elköltött esti vacsoránk után az egyik helyi, magyar kísérőnk tanácsára egy félig utcára települt, remek zenei felhozatallal rendelkező rockkocsmában néztük volna meg a döntetlenre végződött magyar-német meccset – ha nem játszott volna éppen aznap a török válogatott Montenegróval, így csak félszemmel néztük a mérkőzést, inkább beszélgettünk.
November 20-án szerdán a bőséges reggelit követően elhagytuk a szállásunkat és egy reptéri buszjárattal, bő egyórás menetidővel megérkeztünk az Isztanbul ázsiai részén található légikikötőbe. Jó félórás késéssel, de sikeresen felszálltunk 14:50-kor, s értünk földet magyar idő szerint kb. 15:00-kor Budapesten. Magyarországra ajándékkönyvekkel, egy leendő konferenciakötet ígéretével és további tudományos együttműködés lehetőségével érkeztünk meg – a szakirodalmak a Keleti Gyűjtemény állományát fogják gyarapítani.
Katona-Kiss Attila
régészeti és orientalisztikai szakreferens
különgyűjteményi könyvtáros – Keleti Gyűjtemény
