Marie Phillips: Csintalan istenek
Valószínűleg mindannyiunknak rémlik az iskoláséveinkből, hogy a görög istenek antropomorfak, emberi külső és belső tulajdonságokkal bírnak. Nos, a történet lapjain felbukkanó olümposziak remekül hozzák az emberi vonásokat – és nem a legjobb fajtából.
A regény igazi görbe tükröt tart eléjük. Itt jegyzem meg, hogy bár a magyar címadás igazán szellemes, az angol eredeti („Gods behaeve bad”) talán egy árnyalatnyival jobban tükrözi az istenek természetét. Az alapkoncepció szerint napjainkban járunk, Londonban, és az egykor dicső halhatatlanokra ma már senki sem emlékszik. Így hát élnek, amiből tudnak, és közben az erejük lassacskán fogyatkozik. A foglalkozásokon jót mosolyogtam, mert mindannyian olyasmit választottak, ami nagyjából illik egykori feladatkörükhöz.
Artemisz kutyát sétáltat, Dionüszosznak pikáns éjszakai klubja van (és ütős borai), Aphrodité egy bizonyos emelt díjas telefonszolgáltatást nyújt, Árész katonai stratéga, Athéné pedig bonyolult elméleteket gyárt arról, hogyan is szerezhetnék vissza régi fényüket. Erósz kicsit kilóg a sorból, ugyanis ő időközben keresztény hitre tért és ennek megfelelően jótékonysági munkákat vállal. Hermész – aki mindazon dolgok istene, amiknek senki más nem kíván az istene lenni – többek között mostanság is a halottakat juttatja az alvilágba, de azért halad a korral: egy remek kismotoron teljesíti ősi feladatát. Az „enyhén” beképzelt Apollónt egyébként kiválóan el tudtam volna rocksztárként képzelni – de nem, ő ugyanis jósműsort vezet. És lazításképpen nőket molesztálgat, aminek következtében a feldühödött Artemisz és Aphrodité bosszút forral. Megesketik (a Styxre, amely az istenekre nézve is kötelező érvényű eskü), hogy jó hosszú ideig nem bánt halandókat. Extraként pedig Aphrodité azt is elintézi, hogy reménytelen szerelemre lobbanjon egy lány iránt.
A bonyodalmak itt kezdődnek, ugyanis az érintett lány, Alice szíve már foglalt. Ő és Neil nagyon szeretetreméltó páros. Első ránézésre átlagos karakterek, így bárrmelyikünk könnyen a helyükbe képzelheti magát. Az istenek mesterkedése miatt azonban Alice villámtól sújtottan meghal – szerelme pedig érte megy az alvilágba. Elvégre is, miért pont az alvilágjárás toposza maradjon ki egy modern kori hérosz életéből? Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a mitológia ködébe vesző elődjeivel (lásd szegény Orpheusz) ellentétben Neil sikerrel jár. Szerencsésebb volt, vagy talán az alvilág urainak lágyult meg pár röpke évezred alatt a szíve, ki tudja… Szóval boldog véget ér a szerelmesek – és mellesleg az istenek – története is.
A „Csintalan istenek” Marie Phillips első regénye, amely rögtön óriási sikert aratott. Nagy-Britannia mellett több mint 12 országban kiadták, köztük Kanadában is, ahol bestseller lett. A magyar borító esztétikai szempontból elég megosztó, de egy biztos: kiválóan reflektál a sztorira. Ugyanis híres szobrok láthatók rajta (például a belvederei Apollón) – néhány modern kellékkel megspékelve. Szeretettel ajánlom mindenkinek – ha esetleg nem ismered jól a görög mitológiát, abszolút nem akadály! Az írónőnek hazájában azóta két újabb műve is megjelent: The Table of Less Valued Kings (Artúr király világának komikus feldolgozása), valamint az Oh, I do like to be komédia.
A regénybeli istenek viccesek, a szerelmespár története szívmelengető – a könnyed szórakozást nyújtó könyv véletlenül sem akar filozofálni. Egy mozzanatot azonban mégis érdemes afféle útravalóul megőriznünk. A már-már elfeledett istenek erejét ugyanis az adja vissza, hogy egy csoda folytán az emberek ismét elkezdenek hinni bennük. És végtére is nem ez ad erőt mindannyiunknak: hogy a körülöttünk levők, vagy legalábbis a szeretteink, hisznek abban, hogy értékesek vagyunk?
Budapest: Cartaphilus, 2010
(Kép forrása: https://www.kozterkep.hu/3612/belvederi_apollo_szobra_budapest_leochares_1894.html#vetito=378661; feltöltő: Göröntsér Vera)
