Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Egy erős könyv. Meglátásom szerint pont a krimi szál volt klisés – a lezárásról nem is beszélve. Valójában nem ettől jó, nem ettől lesz húsbavágó élmény. A gyerekgyilkosságok borzalmasak, de ezekre a fajta borzalmakra viszonylag felkészült az olvasó (bár kétségtelenül vannak gyomorforgató jelenetek), de az a közeg, ahol a normálisnak tekintett napi létezés folyamatos rettegés, hogy mikor jelentenek fel, ahol a gyerekeket arra biztatják, hogy egymás ellen forduljanak, ahol a bizalom nem létezik, ahol előbb vagy utóbb mindenki áruló lesz és ahol csak büntetés végrehajtás létezik, olyan, hogy ártatlan nincs, ha bekerültél, nem úszod meg – ez az embertelen.
És még egy dolog, valaki szóljon T. R. Smithnek, hogy a lábjegyzet nem Isten ellen való vétek, nem kell didaktikus módon a szövegen belül szájbarágni, hogy pontosan mi micsoda. LÁB-JEGY-ZET!
Budapest: Európa, 2009
A további kiadásokat keresd katalógusunkban.
