Peter Wohlleben: Erdei kalauz

„Emberünk ugyanis olyan szeretettel, meggyőző szaktudással és hitelességgel mesél az erdőről, hogy képtelenség nem átvenni ezt a lelkesedést. Az egyes fejezetek felfoghatók egy-egy rövidebb erdei sétának, mely közben az erdész adott témában magyaráz, megmutat mindent, s teszi szabad folyást engedve bárminek, ami kapcsolódóan eszébe jut, legyen bár egy jó sztori vagy a témából leágazó mellékszál. Ezért aki szeretné a fontos részeket megjegyezni, előkereshetővé tenni, az jól teszi, ha jegyzetel vagy aláhuzigál.

A könyv jó eséllyel még azoknak is rejt újdonságot, akik járatosak az erdőkben és azok tudományában, ám elsősorban az alkalmi kirándulóknak íródott. És Wohllebentől nemcsak azt tudjuk meg, hogy miért nem jó ötlet a talajhoz közeli bogyós gyümölcsökből eszegetni, ellenben mi az, amit megehetünk, ha véletlenül ott ragadnánk az erdőben; mit tehetünk a kullancs-, szúnyog- és egyéb csípések ellen, netán, hogy mennyi esélye van annak, hogy őzet vagy vaddisznót lássunk.”

Uzseka Norbert teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Park, 2019