Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
A főhősünk – Sumner – a bukott orvos betársul egy bálnavadász expedícióba hajóorvosként. Kb. a regény harmadánál történik meg a gyilkosság, a gyilkos személye pedig az első pillanattól kezdve egyértelmű, hiszen a tárgyilagos elbeszélési stílus nem hagy kétséget. A távolságtartó elbeszélésmód egy olyan figurával ismerteti meg az olvasót, akinek ölni nem jelent sokkal többet, mint levegőt venni. Sumner is rövidesen rájön a gyilkos kilétére, kitartásának köszönhetően egy ártatlan matrózt is tisztáz az alaptalan vádak alól. Rövidesen egyéb katasztrófák is tetézik a gyilkosságot. Bölcsész alkatú olvasók figyelmébe ajánlom a könyvet, sok kellemes percet szerezhetnek maguknak bizonyos visszatérő szimbólumokkal – lehet szépen elmélkedni, mi mit jelenthet. Ne olvassák, akiknek megfekszi a gyomrát a ronda, gusztustalan valóság (fizikai és lelki értelemben egyaránt) – a széplelkűek inkább tartsák magukat tisztes távolságban.
Budapest : Európa, 2017