N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Jó ötletek, változó színvonalú kidolgozással. Körülbelül így tudnám összefoglalni. 3 nézőpontból áll össze ez a posztapokaliptikus történet. Olyan világban járunk, ahol a természeti katasztrófák mindennaposak, a túlélés a legfontosabb. Földünk – egyelőre ismeretlen okból – nem úgy működik, mint napjainkban. Az emberek között kifejlődött egy faj (?), akik képesek hozzáférni és valamennyire irányítani a föld nyers erejét – ők az orogének. Az orogénektől félnek, kihasználják őket és nem kezelik őket emberként. Elnyomásukra, hogy erejüket kordában tartsák, vagy szükség esetén akár megöljék őket, az őrzők kasztja szolgál. A társadalom átrendeződött, funkció és faji jellegek alapján kasztrendszer jött létre. Ez a háttérstory. 3 nézőpontból ismerhetjük meg mindezt: Damaya az orogén kislány, akit elvisznek taníttatni, Szienit a húszas éveiben járó orogén nő, aki megkapta a kiképzést és mesterével küldetést teljesít,valamint Essun, aki eltitkolva orogén származását letelepedik egy kis faluban. Ez legutóbbit rettentő idegesítő E/2-ben sikerült megírni és jelen időben – ami angolul, lehet, ütős, de magyarul szerintem sokat elvesz az olvasmányélményből. A 3 szál természetesen összeér és nagyon kéri a folytatást, de könyv utolsó harmadáig nem volt eléggé meggyőző.
Budapest: Agave, 2016