SZTE Klebelsberg Könyvtár
Lente Gábor műve egyéni, kivételesen személyes stílusban, képletek és ábrák használata nélkül, pusztán a szavak erejére támaszkodva vezeti be az olvasót a molekulák tudományába. A magyar versidézetek köré szervezett fejezetek azokat az alapvető összefüggéseket és fogalmakat tekintik át, amelyek a vegyészmérnökök, bányászok, kohászok, gyógyszerészek, anyagtudósok és bűnügyi helyszínelők szakmai gondolkodását az utóbbi két évszázadban meghatározták.
Braun Tibor vegyészprofesszor, a tudományos ismeretek terjesztésének elkötelezett híve, humorral fűszerezve mutatja be a kémikusok munkáját, olyan kérdéseket megválaszolva, mint hogy elődeink miért is puhították a nyereg alatt a húst, mit evett Ötzi utoljára, de még arra is fény derül, hogy a tudásszomját csillapítani vágyó olvasó milyen kémiai összetevőjű illatokat élvezhet könyvlapozgatás közben.
Jogos-e a mesterséges anyagoktól való félelmünk? Igaz-e, hogy a természetes anyagok csak jók és egészségesek lehetnek? Mi a veszélyesebb: az ismert mellékhatású gyógyszerek vagy az ismeretlen hatású „csodaszerek” szedése? Valóban a „bio”-é a jövő az élelmiszerek és az üzemanyagok terén? Ha benned is felmerültek már ezek és ezekhez hasonló kérdések, akkor ez a te könyved!
A figyelemfelkeltő cím és borító már előirányozta számomra, hogy ezt a könyvet levegyem a Sci-eszta polcról. Nem csalódtam, és egy remek tudományos ismeretterjesztő könyvet olvashattam, amely egyszerre tartalmaz irodalmi, kulturális és tudománytörténeti adalékokat kellő arányban szórakoztatva és ismereteket átadva.