SZTE Klebelsberg Könyvtár
A „Harcosok klubja” írója ebben a regényében az emberek örökös tökéletességre törekvését és menthetetlen színpadiasságát figurázza ki tömör prózájával, szerethetetlen karakterekkel és a sorok között végigfutó, aggasztó kérdéssel: ” Mi is ilyenek vagyunk?” Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit megbotránkozni az emberi faj abszurditásán.
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.
„Az Egyetleneim című kultkönyv írójának valóságot az álmokkal keverő, kultúrtörténeti és fantasztikus elemekkel átszőtt kalandregénye egyszerre juttatja eszembe Poe, Lovecraft sötét vízióit és Szerb Antal melankolikus utazóregényeit. Főhőse alvajáróként bolyong a modern tudomány, az iparosodás, a degeneráció poklában, miközben mániásan keresi a világból kivesző szépséget, mitikus teljességet. Különösen tetszett az örömlány által elbeszélt folytatásos mese, amely nélkül Jonathan sem ébredhetne rá küldetése valódi céljára.”
Véres és kegyetlen, de dühítően elgondolkodtató thriller az állatok világában.
Az elbeszélés végig E/3.-ben pörög, de fejezetenként más-más szereplők szemszögéből ismerjük meg a történetet, és itt Takami Kósun változatos típusokat vonultat fel az elkényeztetett felsőbbrendű ficsúron át a pszichopatán keresztül az árva lázadó fiúig tényleg nagy a választék, persze különböző módon reagálnak a játékra azaz, hogy csak úgy maradhatnak életben, ha a többi osztálytársuk meghal.
Teljesen valósághű, és ahogy olvastam teljesen beleképzeltem magam. Fantasztikus!
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Egy erős könyv. Meglátásom szerint pont a krimi szál volt klisés – a lezárásról nem is beszélve. Valójában nem ettől jó, nem ettől lesz húsbavágó élmény.
Aki kedvelte az „Az isteni formulá”-t, annak ez is jó lesz! Különös tekintettel a hobbi-kvantumfizikusokra.