SZTE Klebelsberg Könyvtár
Ez egy disztópikus regény, váltott szemszögből, fantasy elemekkel, személy szerint a kedvenc könyvem. Nagyon hangulatos, pörgős és lebilincselő. A harcosok és az írástudók szembenállásáról szól, de természetesen a történet nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek tűnik. A két főszereplőnk, Laia és Elias, akik mindketten maguk mögött szeretnék hagyni a társadalmi konvenciókat.
Octavia E. Butler regénye is a leporolható sci-fi kategóriát képviseli, eredetileg ’87-ben jelent meg, de simán élvezhető így 2020-ban is. A xenogenezis névre keresztelt sorozat kezdő kötete a Hajnal. Egy posztapokaliptikus szituációban ismerjük meg a főszereplő Lilith-et, aki a maga 26 évével egy idegen helyen eszmél. Az elbeszélés az ő szemszögéből közvetíti az eseményeket és gyorsan világossá válik, hogy a.) nem a Földön van, b.) léteznek más intelligens létformák, akikkel alkalma nyílik megismerkedni.
Zamjatyin regénye egyike a disztópikus regényeknek, amelyekben egy új társadalmi rend uralkodik és minden rendezettnek tűnik. Ha szeretnél szubjektív nézőpontból íródott, graduálisan feltöredező szövegegységet olvasni, a Mi-t nagyon tudom ajánlani. Nem hosszú, az én kiadásom, csak körülbelül 220 oldal, úgyhogy sikerélményhez is könnyen juthatsz, hogy újabb könyvet olvastál el 😉
Ez egy trilógia első része. Egy lány életéről, belső gondolatairól szól. Részletes leírásokkal van tele, különleges nyelvezettel.
Petőcz András kortárs magyar szerző regénytrilógiájának első kötete. A regény főszereplője egy nyolcéves kislány, aki édesanyjával egy kis városban a fokozódó háborús fenyegetettség borzalmai között él. Az elbeszélést nem tudjuk pontosan elhelyezni sem térben, sem időben, játszódhat a közelmúltban, de akár a közeljövőben is, tehát disztópiaként, azaz negatív jövőképként is olvashatjuk.
Valójában megvenném minden szülőnek, hogy olvassa fel a gyerekének.
A 20. század disztópiája, mely napjainakban egyre aktuálisabb. Az állam teljes uralmából, az elszemélytelenedésből és a kitartó, ám hiábavaló reményből összegyúrt remekmű bármelyik olvasót magával ragadja.
A disztópia egy hálás állatfaj. Minden szerző arra a problémára tud reflektálni, ami szerinte a legjelentősebb, így könnyen értelmezhető társadalmi kritikaként. Naomi Alderman a nemek közötti egyenlőtlenséget emelte ki ebből a körből és írt hozzá egy fantasztikus regényt.
Sok divatos elemből áll össze ez a történet. Az eleje határozottan fogyaszthatóbb volt, mint a vége, bevallom, a szerelmi szál engem nem fogott meg, és elég nyűgösre is sikerült.
Nem csak könyvmoly vagy, hanem sorozat függő is? Olvastad a kedvenc sorozataid alapjául szolgáló könyveket? Kíváncsi vagy rá, hogy valósították meg, ami eddig csak a képzeletedben élt? Mindegyik, egyik sem? Írd meg nekünk, hogy a könyv vagy a sorozat tetszett jobban! Javasolj még több párost!