Kategória: Irodalom

Jón Kalman Stefánsson: Ásta avagy Hová menjen az ember, ha nincs kiút?

Generációk okoznak egymásnak traumákat, néha azt adják tovább, amit örököltek, ám ezek a stefánssoni szövegvilágban nem eleve elrendeltetett sorsok, a következő nemzedékben a tanulságok érvényesítésével kiválthatóak. Ásta egyfelől kibontakoztathatja képességeit, másfelől viszont tragédiája, hogy elhagyta az anyja, ahogy aztán az ő gyerekét is más neveli. Fél a közelségtől, ezért mindig későn érkezik. Egyre több önvádat halmoz fel, ahogyan gyűlnek körülötte a halottak, akiktől nem búcsúzott el. Nem írta meg azt a levelet, nem mondta meg nekik, hogy mit érez. A címszereplő neve egyúttal kihívás a sorsával szemben, hiszen szeretetet jelent.

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete

A regény két kérdés köré épül, miközben számos másikat is felvet: hogyan emlékezünk és hogyan felejtünk olyan tragédiákat, amelyek láthatatlanul a testünkbe égtek; valamint mihez kezdünk, ha nem találunk se otthont, se nyugalmat. A trauma a regény végéig töredékes marad, első olvasatra akár fordított krimiként is olvasható a szöveg, de valójában sosem azon van a hangsúly, hogy mi történt, hanem hogy mit okozott a történés.

David Machado: Boldogságmutató

A portugál David Machado alkotása, a Boldogságmutató az utóbbi idők egyik legszerethetőbb és legélvezetesebb regénye, ám egyben egy olyan is, amely a maga realista hangvételével képes felidézni a világgazdaság és vele párhuzamosan az átlagemberek egzisztenciájának az összeomlását is, valamint az erre adott sokszor meghökkentő emberi reakciókat. Egy tipikusan olyan alkotás, amitől könnyű megszeretni a kortárs irodalmat.

Passuth, a történelmi regényíró és emlékíró

Egy szegedi diplomás, aki sohasem volt szegedi diák… Valljuk be, a 20. századdal egyidős Passuth László (1900-1979) hiába kéredzkedett be többször is a magyar irodalomba, nemigen nyert bebocsátást. Valami negyven könyvet írt összesen, becslésem szerint ebből több, mint húsz a kifejezetten történelmi regény. Szólt egy sorozata a középkori magyar történelemről...

Arthur Koestler: A vágyakozás kora

De a diktatúrák fenyegetése nem szűnt meg, és láthatóan a szabad országokban élők sem érzik magukat olyan jól, mint ahogy azt remélték. A regény arra keresi a választ, hogy miért nem. Annak ellenére, hogy az A vágyakozás kora több mint 70 éves és a klímaváltozást még épphogy csak pedzegeti, tapintható benne a mai időket idéző világvége-fixáció, és nem csak az atomháború fenyegetése miatt.

A Romanovok és az orosz invázió 1849-ben

(Régi és új könyvek a Romanov-dinasztiáról és az 1849-es orosz beavatkozásról) Romanovok… Bár mi magyarok (s gyanítom sokan mások is Európában), ha meghalljuk a Romanov nevet, akkor a hatalmas cári dinasztia végóráira gondolunk először (1917 és 1918 és Jekatyerinburg), érdemes azonban tudatosítani, hogy amikor 1917-ben a Téli palotánál az egykori...

Széchenyi, a romantikus szerelmes

Van a magyar kultúrának sok híres/hírhedt szerelmi párosa, van egymás húsába beletépő (Ady), van elégikus és édes enyelgő (Berzsenyi), van elérhetetlen reményű (Csokonai) és lángsugarú nyárban rossz előérzet (Petőfi) és van a későn jött, de nem megkésve érkezett boldogság, a hatalmas hajtóerőt adó nagy reformkori szerelem: Széchenyi István 12 éves kitartó vágyakozása a férjezett Crescence Seiler alias gróf Zichy Károlyné után.