Küzdelem az egyetemért, avagy miért nincs a szegedi egyetemnek campusa

Egy hónapja sincs még, hogy az egyetem Szegeden van s már is észrevehető, hogy a város pulzusa élénkebben lüktet.
(Hogy élnek Szegeden az egyetemi polgárok. Szeged, 1921. október 23., 4. o.)

Szeged pulzusa azóta is élénkebben lüktet, hiszen az egyetem mindmáig a napjaink része. Mégis, ha egy Szegedre látogató érdeklődő meg szeretné tekinteni, akkor érdeklődésére egy csodálkozó tekintetet és kérdést kaphat: az egyetem melyik részére kíváncsi? Mert az nem különálló hely, azaz campus, melynek a város csak a területet engedte át, hanem Szeged a saját kényelmetlensége árán saját, addig másra használt épületeit adta oda, s nagy anyagi áldozatokat és új építkezéseket vállalt azért, hogy felsőoktatási intézménye lehessen. Így az egyetem épületei behálózzák a várost, s a közöttük jövő-menő sok-sok egyetemi polgár ad a városnak különleges lüktetést, immár egy évszázada.

De vajon miért történt ez így? Miért volt szükség Szeged önfeláldozására?

Szeged a XVIII. század végétől indult erőteljes városiasodásnak, s a régió egyre meghatározóbb központjaként a város vezetése és polgárai felsőbb oktatási intézményt is szerettek volna. 1792-ben a kegyesrendi (piarista) gimnáziumot – mely 1721 óta működött Szegeden – bölcsészeti tanfolyammal egészítették ki, hogy ismét növeljék az iskola iránt megcsappant érdeklődést. Ez a kétéves tanfolyam jelentette ugyanis az előkészületet az egyetemre, s így az iskola már líceumnak volt nevezhető. A következő évszázadban a város többször próbálkozott további felsőfokú oktatási lehetőségek biztosításával (jogakadémia, tanítóképezde, gazdasági felsőbb iskola), azonban törekvéseit 130 évig nem koronázta siker.

Magyarország második egyetemét Kolozsvárott hozták létre 1872-ben, így amikor Szeged városa a „nagy víz” utáni újjáépítéssel új arculatot kapott, már számításba vették egy leendő egyetem elhelyezését is. A város nagy erőket mozgósított a harmadik egyetem megszerzéséért: 1879–1911 között hat memorandumot állítottak össze, s hét nagyszabású egyetemszerző küldöttséget indítottak.

Ám minden hiábavalónak bizonyult: az 1912. évi XXXVI. törvénycikk Pozsonyt és Debrecent jelölte ki újabb egyetemek székhelyéül.

Ki tudja, a város és lakói meddig várhattak volna felsőbb iskolájukra, ha nem tör ki 1914-ben a háború. Az ezt lezáró trianoni békeszerződés értelmében ugyanis az új határokon kívül rekedt két egyetemvárosunk is: Kolozsvár és Pozsony. Mielőtt azonban fellélegeznénk, hogy milyen egyszerű megoldás adódott, s ugye az egyiket Szegedre költöztették, pillantsunk kissé a kulisszák mögé.

A kolozsvári egyetem hallgatói nagy létszámban menekültek Szegedre, ezért Somogyi Szilveszter polgármester már 1919 májusában Szegedre hívta a kolozsvári egyetem tanárait, hogy őket levizsgáztassák. Amikor a tanári kar is Erdély elhagyására kényszerült, novemberben ismét felajánlotta számukra a szegedi letelepedést. Ám a bizonytalan helyzetben ők egyrészt inkább Budapesten szerettek volna maradni, másrészt fölmerült a debreceni egyetemmel való fúzió lehetősége is. Mindkét álláspont érthető, hiszen mindkét helyen már meglévő egyetemi infrastruktúrát használhattak volna, ám Szegeden újonnan kellett volna mindezt létrehozni. E nehéz időkben az úttörő munka sokakat megriaszthatott, akár Dézsi Lajost, a magyar irodalomtörténet tanárát is, akit hazahúzott Debrecenbe a szíve:

Dézsi Lajos egyetemi tanár nézete sze­rint Debrecen megfelelőbb hely, mert ott már modernül berendezett épületek kitünően, felszerelt könyvtár és szeminárium áll az egyetem rendelkezésére.
(A kolozsvári magyar egyetem. Keleti Ujság, 1921. január 4., 4. o.)

Végül azonban Szegedre költözvén Dézsi Lajos lett az Egyetemi Könyvtár első igazgatója, akinek irányításával lerakták egy új könyvtári gyűjtemény alapjait. Könyvtárunk őrzi kézirathagyatékának jelentős részét, s nagy megbecsüléssel óvjuk ránk maradt könyvespolcait.

Szeged pedig tovább küzdött, s élén Somogyi Szilveszterrel döntő ütközetet vívott: számos épületet ajánlott föl és ürített ki, a meglévő klinikák mellé újak építéséről döntött, megszervezte a tanárok lakhatását, anyagi áldozatokat vállalt, írásban és személyes találkozókon érvelt.

Szeged fölajánlása:

• 6 épületegyüttes: köztük a Királyi Ítélőtábláé és a Vasúti Leszámoló Hivatalé, melyek ma is egyetemi épületek
• 4 kórház
• 9 internátus
• 40 tanári lakás
• 6.000.000 korona
• ráadásként pedig a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum gyűjteményeinek használata

A fölajánlott épületek szerte a városban helyezkedtek el, s többségük csak átalakítást követően vált alkalmassá új feladatára, valamint a kiköltöztetett iskolákat, hivatalokat is el kellett helyezni valahol. A helyzetet nehezítette, hogy Szeged ekkoriban zsúfolásig megtelt menekültekkel, így hát a városlakók nem fogadták osztatlan örömmel az egyetem ideköltöztetésének gondolatát. Mégis, az utókor igazolja azokat, akik megragadták a történelmi pillanatot, hogy Szegedre települjön a kolozsvári intézmény.

Mert a kitartás végül győzelmet aratott: az 1921. évi XXV. törvénycikk a Ferenc József nevét viselő kolozsvári egyetemet Szegedre helyezte.
A város mai polgáraiként nagy hálával és tisztelettel tartozunk azoknak, akik kivívták ezt nekünk.

Az egyetem vezetése azonban csak ideiglenesnek tartotta szegedi tartózkodását, s így nagyobb erőfeszítéseket eleinte nem is tettek a meghonosodásért. Ezzel szemben a város már kezdettől szorgalmazta az egyetem céljaira történő új építkezéseket, s tervbe vették egy új egyetemi városrész építését. Az első értekezletről így nyilatkozott a városi főmérnök a helyi lapnak:

Az egyetem mostani elhelyezése nem mondható véglegesnek és ezzel az elhelyezéssel az egyetemet Szeged számára nem kötöttük le véglegesen, pedig az a célunk, hogy ha Kolozsvár föl is szabadul és a Ferencz József-Tudományegyetem visszaköltözik régi székhelyére, Szeged mégse veszítse el egyetemét. […] az egyetem szempontjából előnyös, ha az összes intézmények egy helyen vannak. A város fejlesztése szempontjából két alkalmas hely került szóba. Az egyik a Gedó melletti  terület, a másik pedig Ujszeged…
(Külön egyetemi városrészt akarnak építeni Szegeden. Szeged, 1922. június 10., 3. o.)

A helyszíni bejárások során végül az újszegedi Tisza-part egy szakaszára álmodták meg a campust: „Az egyetlen megfelelő hely az ujszegedi partnak a közúti híd és a Római-körút torkolatánál tervezett második híd közötti szakasza. Itt pompás helye lenne az egyetemnek. Szegednek ki kell használnia azt az előnyt, amit a Tisza nyújt számára.”
(Az ujszegedi parton jelölték ki az egyetem végleges helyét. Szeged, 1922. június 17., 3. o.)

1923-ban azonban még mindig nem született döntés az egyetem új helyéről, sőt új helyszínek jöttek szóba, mivel az újszegedi elhelyezés ellen komoly kifogásként merült föl a közművek hiánya és a park beépítése elleni állásfoglalások. Mint tudjuk, ez a terv nem is valósult meg; ám a helyet mégiscsak birtokba vette az ifjúság a Szegedi Ifjúsági Napok révén.

Eközben pedig bármennyire is ideiglenesnek gondolta szegedi tartózkodását a „száműzött” egyetem, jelenléte egyre jobban éreztette hatását a város életében.

Alig három esztendővel ezelőtt költözködött Szeged város falai közé a Ferenc József Tudományegyetem, de ez a három év éppen elég idő volt arra, hogy az egyetem, amelyért évtizedek óta hiába harcoltunk, elválaszthatatlanul össze forrjon a város életével. […] az egyetem itt van, Szegeden és, annyira itt van, mintha soha sem lett volna másutt, mintha mindig itt lett volna. […] Három esztendő telt el az egyetem ideköltözése óta, de ma már bajos elképzelni Szeged városát egyetem nélkül és ma már egészen természetes az a kívánság, hogy az egyetemnek ne legyen száműzött jellege Szegeden, hanem állandó és végleges tanyája legyen ez a tiszaparti metropolis.
(„Az egyetem jól érzi magát Szegeden”. Szeged, 1924. április 20., 3. o.)

Somogyi Szilveszter polgármester, aki sokat küzdött az egyetem „megszerzéséért”, most minden erőt a megtartására akart mozgósítani.

A cél az, hogy az állam építse fel az egyetem épületeit. Fontos, hogy minél hamarább felépítse, mert ha Erdélyt visszakapjuk, és az egyetem állandó jellege nincs itt biztosítva, ugy itthagy bennünket az egyetem, hogy nyoma sem marad. Arra kell tehát törekednünk, hogy minden erőnkkel előmozdítsuk az állami építkezés lehetőségét.
(Ezer holdat ajánl fel a város az egyetem állandósítására. Szeged, 1924. június 27., 3. o.)

Ezért 1924 december elején száztagú küldöttség ment a kultuszminiszterhez az egyetemi építkezések megindításáért. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter támogatásáról biztosította Szegedet, s 1925 őszén költségvetési forrást irányoztak elő az építkezésekre. Végleges helyszínként pedig egy fordulattal a Templom tér és környéke került kijelölésre.

A szegedi Templom tér különleges hely, az itt élők számára régtől fogva szakrális középpont. Erről vall a Fogadalmi templom nyugati tornya előtt a Dömötör-torony is, mely a természet és történelem viharai közepette áll itt a 11. század óta. Megőrzése és fölújítása annak a Rerrich Bélának az érdeme, aki Klebelsberg Kunóval együtt megálmodta a Fogadalmi templom köré épített egyetemi és egyházi épületegyüttest.

Móra Ferenc így vall a térről:

A sokszor tűzette, vízvette ősi város népe megérezte, hogy földjén ez a kis folt a maradandóság tere. Azt nem lehetne mondani, hogy változatlan volt minden változásban. De minden változásban megmaradt annak, aminek a városalapító ősök szánták. A szegedi föld szent helyének, amelyet híd kötött össze az éggel.
(Móra Ferenc: Templomtéri víziók. In: Rerrich Béla, A szegedi Templomtér (1932–2002). Csongrád megyei Urbanisztikai Egyesület, 2002, 8. o.)

Az új épületek alapkőletételi ünnepségére 1926. október 5-én került sor a leendő gyermekklinikánál.​ Majd 1930-ban együtt ünnepelték a Fogadalmi templom fölszentelését a téren álló épületegyüttes és Nemzeti Emlékcsarnok fölavatásával. A szentelési szertartást október 24-én reggel Glattfelder Gyula szeged-csanádi megyéspüspök vezetésével tartották, majd 10 órakor ünnepélyes misét celebrált Angelo Rotta apostoli nuncius. Október 25-én Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás celebrált ünnepélyes szentmisét, s ezt követően került sor a tér és épületegyüttesének átadására, végül a Fizikai Intézetnél a zárókőletételre: „Menedéket talált az elűzött egyetem”.

Rerrich Béla tervei az egész teret beépítették volna, s egy zártabb, monumentális alkotásként adtak volna keretet a templomnak, összefonva a várost a benne menedéket lelt egyházmegyével és egyetemmel. Ám a pillanat tovatűnt: a székesegyházat az északi körívben ölelő épületek – köztük az egyetem központi épülete – nem készültek el, így a tér nyitott kompozíció maradt, teret adva a jövő generációinak is, hogy hozzátegye értékeit.

A későbbi események pedig már mind a széttagoltság irányába mutattak:

• 1880 óta működött Szegeden a Városi Zenede, mely végül felsőoktatási képzőhellyé vált
• 1928-ban került városunkba a Polgári Iskolai Tanárképző
• 1940-ben a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, Szegeden pedig Horthy Miklós Tudományegyetem néven folytatta működését az intézmény. 1945–1962-ig a Szegedi Tudományegyetem nevet viselte, majd ekkor kivált belőle a Szegedi Orvostudományi Egyetem, a többi kar pedig József Attila Tudományegyetem néven folytatta (1964).
• 1962-ben létrejött az Élelmiszeripari Főiskola

Amennyit küzdött Szeged a felsőbb oktatásért, úgy bőséges megtérülést könyvelhetett el, amikor egyidejűleg ilyen felsőoktatási palettát kínálhatott. Ám ez már túl soknak is látszott, ezért a hatékonyabb oktatási és fejlesztési feladatok megvalósítása érdekében 1990. február 26-án megalakult a Szegedi Felsőoktatási Tanács, melynek nyilatkozatát hat intézmény vezetője írta alá. A rendszerváltással megindult a hazai felsőoktatás átalakítása is, s ezzel együtt egyetemünk is eljutott oda, hogy immár másodszor fölvehesse a Szegedi Tudományegyetem nevet, amelybe integrált szinte minden szegedi felsőoktatási képzést. Így a ma már 12 karú szegedi universitas egységét végképp nem fejezhetjük ki egy campusszal, hanem szimbóluma a Szeged áldozatát és oktatás iránti elkötelezettségét is jelképező Dugonics téri központi épület, az árvizet is túlélő egykori főreáliskola (1872) marad.

Ha tehát egy érdeklődő a szegedi egyetemet szeretné megtekinteni, bátran mutassuk meg neki központi épületét a Dugonics téren, mely főreáltanodából az ítélőtáblán keresztül vált az universitas meghatározó jelképévé, s követte feliratával annak névváltozásait. Majd igazítsuk útba érdeklődésének megfelelően: a szegedi belvárostól Hódmezővásárhelyig, Alsóvárosról az Ady téren át Újszegedre.

A kolozsvári egyetem Szegedre érkezésével a város az ország második egyetemét szerezte meg, s e kolozsvári gyökerekre azóta is büszkén és hálával emlékezünk. Ám egy évszázad minden viszontagsága alatt igazán “szögedivé” lett, s a maga egyszerűségében is sokat jelentően viseli a Szegedi Tudományegyetem nevet.
Remélem, sokakkal együtt hiszek abban, hogy elődeink kitartó munkájának és küzdelmének példája bátorít minket, s város és egyetem karöltve segít mindannyiunknak az új idők új kihívásaival szemközt, s közös erőfeszítésünk továbbra is megtartja Szegedet élhető, élénken lüktető és hívogató városnak.