Jonathan Stroud: A ​szamarkandi amulett

Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok). Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek. Hasonló témakör, mégis mást nyújt, mint Rowling. A HP sorozat jobb a cselekmény kidolgozásában, viszont a szereplők statikusabbak, a jellemek erősebbek a Bartimaeus könyvekben. Izgalmasabb az elbeszélőtechnika is, jellemzően Bartimaeus és Nathaniel, illetve a második könyvtől Kitty szemszögéből látjuk az eseményeket, valamint párhuzamosan a múltban is kalandozunk. Kimondottan tetszett, hogy változnak a jellemek, Nathaniel érvényesülni akar és hibázik is, majd rádöbben erre, szóval, itt van abból a bizonyos jellemfejlődésből is, még ha kicsit direkten is jeleníti meg a szerző. Másik nagy erőssége az eredeti humora, Bartimaeus megjegyzései ütősek és gyakran igen találóak. Összegezve: nagyon jól szórakoztam.

Budapest: Animus, 2011