Cimke: 20. század

Szabó Magda: Az őz

A regény főszereplője egy, a második világháború után híressé vált magyar színésznő életéről szól, aki a két világháború között nagy szegénységbe született. Az írónő egy különleges, nem mindennapi történetet írt le, mely tele van féltékenykedéssel, nyomorral és vággyal. Az egész könyv egyetlen monológ, amely magával ragad minden olvasót.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

A Sátán látogatásán, a városban véghezvitt felforgató tevékenységén és a hitetlen, korrupt moszkvaiak kifigurázásán és megbüntetésén kívül a regény sok egyébről is szól: a Mester nevű író sorsáról s az ő Ponczius Pilátusról szóló, botrányosnak kikiáltott regényéről; a Mester és az önfeláldozó, a szerelme kedvéért még a boszorkányságot és a Sátán melletti háziasszonykodást is örömmel vállaló Margarita kapcsolatáról; és arról is, hogy mi a különbség a valódi és az államilag támogatott művészet között.

Durica Katarina: A rendes lányok csendben sírnak

Csodás ez a könyv, és nem csak a valóságos története miatt, ami szerkezetileg is megnyerő, hanem a hangulata és a közvetítési módja miatt is. Az egész könyv olyan mint egy képráma, az eleje és a vége képezik a keretet, a keretben pedig benne van három nő élettörténete, akik a magány és a fájdalom csendjében sírják el bánatukat.

María Dueñas: Öltések ​közt az idő

Még nem olvastam arról, hogy hogyan is maradt ki Spanyolország a második világháborúból. A spanyol polgárháborúról már olvastam korábban, tetszett, hogy abban az időben a marokkói protektorátust mutatta be. Ez a rész nekem nem volt annyira színes, szagos, mint szerettem volna, de gondolkodás nélkül megérdemli az öt csillagot a második világháborús Madrid és főleg a lisszaboni kaland miatt, ami feszült és izgalmas volt.

Lucy Strange: A fülemüleerdő titka

Lucy Strange könyve jó példa arra, hogy érdemes YA könyveket olvasni felnőtt fejjel is, mert gyönyörűen végiggázol az ember lelkén, hogy aztán egy rózsaszín naplementébe tekintve az ember rájöjjön, hogy mégis van remény, újra lehet kezdeni, fel lehet állni a legnagyobb bánat mélyéről is.

F. Scott Fitzgerald: A ​nagy Gatsby

Nem, most nem értek egyet az 1001 titulussal. Rettentő száraz történet. Illetve, lehetséges, hogy szándékosan szenvtelen az egész. Ahogyan sokszor szívtelen, szenvtelen a felső tízezer világa is. Nekem nagy tanulsága a könyvnek az: bármilyen gondtalannak tűnik a pénzzel teletömött élet, a másik oldalról, belülről megélve annál sivárabb, sőt veszélyesebb.