SZTE Klebelsberg Könyvtár
Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba (vagy változtathatatlanságba?) évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.
Nádasdy Ádám kötete a nyelvész műhelyébe invitálja az olvasót, hogy megnézze, mit csinál a nyelvész, és főleg: hogyan gondolkodik?
Idegen nyelvet beszélve az a célunk, hogy minél jobban szót értsünk másokkal, hatékonyan kommunikáljunk, de ehhez nem elég a jó nyelvtudás. A könyv a kultúra, a kulturális különbségek és az interkulturális kompetencia szerepét mutatja be az idegen nyelvi kommunikációban, az idegennyelv-tanulásban és idegennyelv-oktatásban.
A könyv betekintést nyújt az anyanyelvtanulás folyamatába, a nyelvhez vezető egyéni utak rejtelmeibe, és megmutatja, hogy a gyermek már jóval korábban társalog, mint hogy szavakba öntené mondandóját. Mielőtt kimondja első szavait, már nagy nyelvtudás birtokában van, már rég hatékonyan kommunikál. Ehhez elég csak megfigyelni a baba társas helyzetekben való részvételét. A gyakorló szülők vagy nevelők is, ha megfigyelik a gyermekek nyelvelsajátításának mindennapjait, a használt szófordulatokat, tanúi lehetnek egy végtelenül összetett és mégis gördülékeny rendszer kialakulásának, az olykor nagyon különbözőnek tűnő fázisok harmonikus rendszerbe rendeződésének.
A kötet azoknak az olvasóknak szól, akiket érdekel a szótárak világa. Tehát egy kicsit mindenkinek, hisz mindannyian használ(t)unk szótárakat, találkozunk velük az iskolai oktatásban, a munkában, utazás közben, mindennapi élethelyzeteinkben. Ez a mű a szótárkészítés titkaiba avat be.
Hogyan lesznek a hangokból szavak? Tényleg megértünk három szót másodpercenként? De akkor miért értjük félre egymást? Mert a pillanatnyi lelkiállapotunk alapján beszélünk? Mit hallunk a mondatok mögött? Mi a társalgás logikája? Hogyan bővítjük új szavakkal agyunk szótárát? Miért tanul meg egy kisgyerek olyan hamar beszélni? És egyáltalán: hogyan működik az agyunkban mindaz, amit beszédnek nevezünk?
Amikor egyetemi kurzusokon szemináriumi dolgozatot, házi dolgozatot várnak el tőlünk, gyakran ezt olyan magától értetődően teszik, hogy lassanként már el is hisszük: eleve tudnunk kellene, hogyan is kell azt írni. Ez a könyv voltaképpen csak egy dologra akarja rávenni olvasóját: lássa be, hogy az írás esetében ez annyira mégsem magától értetődő, hogy ne lehetne/kellene megtanulni írni.
Az Európai Unió küszöbén különösen fontos, hogy a művelt nagyközönség Magyarországon minél több élményszerű tapasztalatot szerezzen az idegen nyelvek tanulásának és használatának szépségeiről valamint izgalmáról, s ennek bemutatására kevés szerző lehet alkalmasabb, mint a tolmács, fordító, poliglott művész és gondolkodó Lénárd Sándor.
A könyv izgalmas utazásra hív a hangok világába, ráadásul nem akármilyen társaságban! A túra vezetői a téma legifjabb szakértői, a babák. Ők valami olyanra képesek,ami nemcsak a szülőket, de a kutatókat is bámulatba ejti: játszi könnyedséggel sajátítják el az anyanyelvüket. Vajon hogyan csinálhatják?
Mi az oka annak, hogy a legtöbb volt gyarmaton ma is a hajdani gyarmatosítók nyelve tölti be a hivatalos médium funkcióját? Milyen folyamatok határozzák meg a rohamosan terjedő globális közvetítő nyelv, az angol és a nemzeti nyelvek közötti erőviszonyokat a soknyelvűség értékét hangoztató Európai Unióban? Abram de Swaan ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ világos okfejtésű, elfogulatlan könyvében.