Karina Sainz Borgo: Megy le a nap Caracasban

„Sainz Borgo regényében általános tételként fogalmazza meg, hogy a haláltól való folytonos rettegés, az éhezés sikeresen semmisít meg mindennemű erkölcsi érzéket.”

„A regény középpontjában nem is a szinte alig hihető egyszerűséggel megvalósuló illegális emigráció áll, hanem az az anya-lánya kapcsolat, melynek elvesztése után már semmi nem tartja tovább Adelaidát Venezuelában. A regényt a búcsú keretezi: a könyv elején Adelaida eltemeti édesanyját, a regény végén az országgal együtt teljesen elhagyja őt. A Megy le a nap Caracasban talán erről a búcsúról szól elsősorban: Adelaida elköszön a halott édesanyjától, bűntudatosan, de megmentve legalább a saját életét. A fejezetekben közben felidézi kettőjük mikrokozmoszának emlékképeit. Így fokozódik a feszültség a napsugaras gyermekkor idilljét felidéző képek és a jelen kegyetlen, könnygázfüstös káosza között: Az egyikben az édesanya határozott biztonságát élvező Adelaidát látjuk, a másikban a talajt vesztett, hazáját átkozó, keserű, de mindenre elszánt túlélőt.”

Pokorni Anna Aliz teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Jelenkor, 2021