Ian McDonald: Újhold (Luna 1.)
Teljesen változó olvasási élményt adott a könyv, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Azt meg kell hagyni, nagyívű sci-fi családregény született – de sajnos a dinasztiák egymás közötti harca és a szembenálló gazdasági érdekek nem kötöttek le eléggé.
Az első kötet főszereplőjeként felvonultatott Adriana Corta halála előtti történetmesélése (gyónása) viszont a könyv legjobb fejezetei, annyi pluszt adnak a regényhez. Egyrészt Adriana képviseli a múltat, ő építette fel a céget, szerezte a vagyont. És persze ott vannak a gyerekei, az unokái más-más értékrenddel. És sok-sok idegesítő allűrrel.
A Holdon felépített társadalom átgondolt, elég alapos, de érzek benne némi logikátlanságot helyenként, pl. nem hiszem, hogy valaha is működne egy nagyobb számú kolónia rendfenntartás nélkül, bármennyire is félretesszük a földi szokásrendszert. Kevéssé beleillőnek tűnt Wagner Corta (az egyik fiú) farkas vonala, aki a teliföldre „változik át” – bármit jelentsen is ez, mert eléggé homályos ez a rész. A történetet gyakorlatilag kettévágja, így, ha nem akarom magam a lezáratlan story miatt idegesíteni, kénytelen leszek elolvasni a következő részt.
Budapest: Gabo, 2017