SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A könyv a tudomány és nem tudomány, tudomány és áltudomány problémakörét járja körül mind a vonatkozó elméleti hagyományok, mind pedig a hétköznapi élet gyakorlati kérdésfelvetéseinek tükrében.
Miért futott az ókor és a középkor embere, és miért futunk manapság? Ugyanaz az erő hajtja előre a nagyvárosban kikapcsolódásként kocogót vagy az ultramaratoni távokat megtevő tarahumara indiánt? Thor Gotaas a futás történetének bemutatásával keresi a válaszokat.
Afrikában töltött első évéről írott őszinte, mulatságos és kihagyhatatlan, lefegyverzően tiszteletlen beszámolójával Nigel Barley bepillantást enged egy szociálantropológus mindennapjaiba, aki egy sárkunyhóban ütött tanyát, hogy tanulmányozza a kameruni doajók szokásait, hiedelemrendszerét, életét.
A Bizánci Birodalomnak az élő Természet világáról, a benne élő emberről, mint természeti valóságról alkotott képének bemutatása.
Mark Nelissen biológusként tekint a világra, és bármerre néz, minden az evolúciót juttatja az eszébe, majd a laikus olvasó számára meglepő következtetésekre jut. Rendkívüli humorral, ugyanakkor tudományos alapossággal írja meg azokat a mindennapi történeteket, melyekben az evolúció elmélete ott leselkedik körülöttünk minden sarkon.
Nigel Barley, akinek nyugat-afrikai élményeit a nagy sikerű Egy zöldfülű antropológus kalandjaiban megismerhettük, 1985-ben az indonéz Szulavézi szigetére látogatott, hogy a modern civilizációtól még érintetlen népeket keressen fel. A toradzsa kultúrában bőven talált izgalmas vonásokat: fejvadászatot vagy éppen transzvesztita papokat, miközben számos barátra lelt.
A CsermelyBlog írásai 2009 végén jelentek meg először. A bejegyzések széleskörű figyelmet keltettek; a blog letöltéseinek a száma két év alatt megközelítette az egymilliót. Az Olvasó azonban most nemcsak két év válogatott blogbejegyzéseit tarthatja a kezében, hanem ennél jóval többet, újszerűbbet is. A tömörítettés aktualizált írásokban ezúttal ugyanis meghatározott, egymásra épülő sorrend szerint mélyedhet el az érdeklődő.
Az orvostudomány önnön diagnosztikáját állítja fel James Le Fanu. Vizsgálódását a penicillin felfedezésével kezdi, s jut el innen napjainkig. Ami a ’80-as évekig történt, az sikertörténet: a betegségek kezelésével megnőtt az átlagéletkor, a csecsemőhalál nem mindennapos élmény többé, és még az öregedés kellemetlenségei is elviselhetőbbekké váltak. E sikerek ellenére az orvostudomány tündöklő fejezete, úgy tűnik, lezárult. Beköszöntött a medicinához és intézményeihez fűződő fokozódó ambivalencia korszaka. A fejlődés belső ellentmondások sokaságát hívta életre: az orvosképzésben, a gyógyszerkutatásokban, a protokollokon keresztüli ügymenetekben, a drága eszközigényben, és mind a társadalom, mind az orvostársadalmon belüli szemléletben.
Charles Gross, a princetoni egyetem híres agykutatója öt esszéből álló könyvében gazdag illusztrációs anyag segítségével mutatja be az idegtudomány fejlődését az első egyiptomi forrásoktól a modern agykutatás káprázatos felfedezéseiig, melyekben maga is aktívan részt vett. A kötet így nemcsak első kézből származó dokumentum, de gondolatébresztő ismeretforrás is a régi korok tudásáról.
Ez a könyv nem útikönyv, nem is visszaemlékezés, ennél jóval több. A szerző, aki számtalanszor járt Japánban, történeteket mesél az országról és az ott élő emberekről. Mindeközben arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért nem érthetők meg a japánok európai észjárással.