Cimke: SCI-eszta

Az or­vos­tu­do­mány önnön di­ag­nosz­ti­ká­ját ál­lít­ja fel James Le Fanu. Vizs­gá­ló­dá­sát a pe­ni­cil­lin fel­fe­de­zé­sé­vel kezdi, s jut el innen nap­ja­in­kig. Ami a ’80-as éve­kig tör­tént, az si­ker­tör­té­net: a be­teg­sé­gek ke­ze­lé­sé­vel meg­nőtt az át­lag­élet­kor, a cse­cse­mő­ha­lál nem min­den­na­pos él­mény többé, és még az öre­ge­dés kel­le­met­len­sé­gei is el­vi­sel­he­tőb­bek­ké vál­tak. E si­ke­rek el­le­né­re az or­vos­tu­do­mány tün­dök­lő fe­je­ze­te, úgy tűnik, le­zá­rult. Be­kö­szön­tött a me­di­ci­ná­hoz és in­téz­mé­nye­i­hez fű­ző­dő fo­ko­zó­dó am­bi­va­len­cia kor­sza­ka. A fej­lő­dés belső el­lent­mon­dá­sok so­ka­sá­gát hívta élet­re: az or­vos­kép­zés­ben, a gyógy­szer­ku­ta­tá­sok­ban, a pro­to­kol­lo­kon ke­resz­tü­li ügy­me­ne­tek­ben, a drága esz­köz­igény­ben, és mind a tár­sa­da­lom, mind az or­vos­tár­sa­dal­mon be­lü­li szem­lé­let­ben.