Hírességek relikviái könyvtárunkban
Néhány éve tűztük ki célul – az Egyetemi Gyűjteményünk munkatársainak ösztönzésére – a “Hírességek relikviái könyvtárunkban – dedikált könyvek, könyvbejegyzések, szakdolgozatok, stb.” című projektet, melynek célja az SZTE Klebelsberg Könyvtárban fellelt, de egyéb felületen nem repertorizált (= feltüntetett, avagy “lappangó” relikviák számbavétele). A tüzetes ellenőrzést más, már zajló munkafolyamatokkal ötvözve végeztük és e folyamatok eredményét a katalógusban látható adatok pontosításával tettük a nagyközönség számára is láthatóvá, kutathatóvá. A legnagyobb ismertséggel bíró személyekhez kapcsolódó relikviákat digitalizáltuk, amelyek így az SZTE Képtár és Médiatéka repozitóriumunkba is bekerülhettek.
Legnagyobb számban könyvbejegyzéseket találtunk: esetenként egyszerű aláírás, máskor személyes hangvételű dedikáció formájában. A pusztán könyvészeti érdekességük mellett ezek mentén jól érzékelhető az egyetemi professzorok, politikusok, írók, költők folyamatos jelenléte az egyetemi könyvtárban.
A helyi kontextusból kitekintve, érdemesnek tartjuk az országosan ismert személyiségek említését. Angliai tanulmányútról hazatérve, gróf Andrássy György és gróf Széchenyi István 1833-ban írta meg az ún. „Hídjelentést” [Gróf Andrásy György és gróf Széchenyi Istvánnak a’ budapesti hid-egyesülethez irányzott jelentése midőn külföldrül visszatérének, Pozsony, Füskúti Landerer Lajos, 1833].
A Régi Könyvek Tárában található kötet előzéklapján a következő kézírás olvasható: Széchényi Könyvtárnak a Szerzők / Széchenyi István saját írása. József Ágost főherceg közel 100 évvel későbbi jegyzete abból a szempontból sajátos, hogy az egyetem alapkőletételi ünnepségére érkező főméltóság már a “Ferenc József egyetem könyvtárának” ajánlja világháborús visszaemlékezéseit.
-
- József főherceg bejegyzése
-
- Széchenyi István saját írása
Zavaró mindezek mellett a – sokáig az egyetem “márkanevét” szolgáltató – költőóriás, József Attila feltűnő hiánya. Rövid szegedi egyetemi jelenlétének kézírásos emlékét az egyetemi könyvtár által a 60-as évek aukcióin vásárolt, szignózott kötetei őrzik. Legalább ennyire érdekes számunkra egy szemünk elől tévesztett – gyűjteményünkben mára csak fényképen fennmaradt – ajánlás, amely a költő Mészöly Gedeonhoz fűződő szeretetéről, tiszteletéről tanúskodik. Ellenpontozásként, Horger Antal hosszas egyetemi jelenlétét látszik igazolni a tollából fellelhető számos jegyzés, bírálat.
A szakdolgozataink sorából a 22 éves ifjú, pályáján szárnyait bontogató Bálint Sándor kéziratos opusát emeljük ki, melyhez Szádeczky-Kardoss Lajos a “kitűnő” értékelést illesztette.
-
- József Attila kézjegye
-
- A szem elől tévesztett bejegyzés fotója
-
- Radnóti Miklós kézjegye
-
- Radnóti Miklós kézjegye
Szintén figyelemre méltó, ugyanakkor ritkább leletek a könyvek lapjai között megbújó személyes relikviák. Ezek esetében a legfontosabb – valódi értéket közvetítő – szempont a beazonosíthatóságuk, egyetemi kötődésük. Levelezőlapok esetében címző és címzett egyaránt hangsúlyos információt közölhetnek, és – lássuk be – a levéltitok némi megsértése mellett, személyes adalékokat szolgáltatnak az egyetem intra muros arctalannak ismert tudósairól (lásd egyetemi professzori képeslap-válogatás).
Jancsó Béla (1903-1967) orvostanhallgató, későbbi orvosi szakíró, 1922-ben a Kolozsvári Egyetemről Szegedre érkezve a hallgatói élet tevékeny résztvevőjévé vált. “Tánckolonra” való invitációja ennek tükrében nem tűnik meglepőnek (lásd lent Jancsó Bélához címzett invitálókártya). Maguk a “tartós letétek” [=hosszabb, akár évekig tartó tanszéki használatba kerül egy-egy kötet] kétségkívül a sokoldalú oktatók széles spektrumú tevékenységi köreinek legbiztosabb forrásai. A könyvek hosszabb távolléte alatt nagyobb eséllyel kerülnek a lapok közé jegyzetek, vázlatok, nem mindig a szó szoros értelemben vett szakmaiság jegyében.
Ketskeméty István (1927-2007) fizikus professzor a grafikus közlésmód minden stílusú változatát használta. Az egyetemi könyvtárba tőle visszakerült kötetek jelesen tanúskodnak erről a tevékenységéről.
-
- Könyvekben fellelt professzori képeslapok
-
- Meghívó tánckolonra
-
- Ketskeméty István rajzai
Akad példánk arra is, hogy beazonosíthatatlan forrásból származó tárgyakat is megőrzésre érdemesnek tartunk. Ugyanakkor ezek sem teljesen mentesek az egyetemi vonatkozásoktól, a diákélet ereklyéinek tekinthetők. Ilyenek például: az egyetemi cserkészegyesület felvarrója vagy a hallgatói élet különféle vidám lenyomatai.
-
- RÉDOSZ – az 1970-es évek egyetemi hallgatóságának vicces csoportosulása
-
- Az egyetemi cserkészegyesület felvarrója
A relikviák által elmesélt “csendes történelem” mentén reméltük színesíteni az egyetemi centenáriumi évet: egy igencsak reprezentatív válogatást tettünk közzé nemrégiben a Könyvtári relikviák – possessor bejegyzések című virtuális kiállításunk keretében. A kiállításunkon tudományterületenként csoportosítva mutatjuk meg a Szegedi Tudományegyetem legjelentősebb professzorainak, olykor ismert hallgatóinak dedikációit, könyvbejegyzéseit vagy ex-libriseit.
Ugyancsak könyvtárunk állományát alapul véve készült el a Tulajdonosi bejegyzések, dedikációk, egyetemi tárgygyűjtemény című adattár. A dokumentumok egyetem-, illetve könyvtártörténeti szempontból is különlegesek. A szegedi egyetem tudományos hírnevét megalapozó tudósok és egyesületek által jegyzett könyvek, iratok és tárgyak személyes kötődés miatt váltak reprezentatív darabjaivá az SZTE Klebelsberg Könyvtár állományának.
