Margaret Atwood: Pénelopeia

„És itt merül fel a kérdés, vajon mi bírta rá a fiatalasszonyt, hogy tíz és még tíz éven keresztül kitartson csavargólelkű férje mellett. Mások hasonló helyzetben már régen legyilkolták párjukat, vagy hűtlenséggel töltötték el váratlan szabadidejüket. Miféle erkölcs, miféle indíték vezette Penelopét erre a valóban rendkívüli tettre?

Erre keresi (és adja meg) a választ Atwood, aki Penelopé szemszögéből meséli el a történetet, gyerekkorától egészen napjainkig, hiszen Hádész birodalmában máig ott bóklásznak a halottak, semmit sem feledve. Ettől a sajátos nézőponttól az egész időtlenné válik, egyrészt mert a napjainkat is ismerő Penelopé anakronizmustól sem riad vissza mondandójában, másrészt mert ez a verzió messze nem egyezik a hivatalos változattal.

Odüsszeusz nem az egyszemű óriással (Küklópsz) harcolt, hanem egy félszemű kocsmárossal; legénységét nem kannibálok tizedelték meg, hanem egymás verték halálra; nem istennői bűbáj tartotta fogva Aiaié szigetén, hanem bordélyban tanyázott hónapokig.”

Galgóczi Tamás teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Palatinus, 2007