Szilasi László: Luther kutyái

Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!

Le a kalappal az őszinteségéért. A kendőzetlensége időnként megrázó. Átértékelhető általa a nyavalygós vegetálás.
A szomorúnál is szomorúbb a tudat, hogy egy pöccintésre, a mérhetetlen tudásanyag, mikronméretű porszemmé esik össze, s fölfejlődése, új anyaggá épülése nem lehetséges többé. A tőmondatok tűpontosak. A tőmondatok ütnek. Belefájdítóan. Még annyival egészíteném ki: az egész regény egy tömör fájdalom számomra.
Megrázó is. Legmegrázóbb az a rész, amikor sugárkezelésre várakozik, sok más sorstárssal együtt. Nagyon kemény. Belefájdulok minden sorba. És ez az atmoszféra, ez a kisugárzás (öregség-érzet, öregszag, elmúlásszag) is fáj. Lenyom. Leteper. Megfog és nem ereszt. Felborzaszt. Émelyít. Hányingert kavar.

Budapest: Magvető, 2018