Cimke: memoár

Jolánkai Géza: Vizeinkért: egy vén vízmérnök életrajzi elmélkedése vizeink mennyiségi, minőségi, ökológiai állapotáról és a lehetséges menekülési utakról

A szerző, Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről – mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nemcsak a vízmérnöktársadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vízügyi történelemre nyitott olvasóknak is ajánljuk.

Luiz Schwarcz: Légszomj: egy rövid gyerekkor és egy hosszú depresszió története

Luiz Schwarcz önéletrajzi ihletésű könyvében megismerhetjük a korán felnőtté vált Luiz és holokauszttúlélő édesapja élettörténetét. A Légszomj amellett, hogy elmeséli, hogyan hatott az apa bűntudata és depressziója a családra, bepillantást nyújt a hatvanas évek Brazíliájába, de azt is megtudhatjuk belőle, miként alakult a vonaton maradt nagyapa, Lajos sorsa.

Richard Shepherd: A halál hét kora : Nagy-Britannia leghíresebb törvényszéki kórboncnoka feltárja a holtak titkos életét

A szerző pontosan és részletesen írja le tapasztalatait és gondolatait az igazságügyi patológia területén. A részletesség és pontossága egy-egy haláleset történetének lenyűgöző még azok számára is akik nem orvostanhallgatók vagy nincs a területtel bármiféle kötődésük.

García Rodrigo: Búcsú Gabótól és Mercedestől : egy fiú memoárja Gabriel García Márquezről és Mercedes Barcháról

Rodrigo García rendező és forgatókönyvíró megejtően személyes és letisztult memoárban mesél szülei haláláról, elengedésről, gyászról és szeretetről. A Búcsú Gabótól és Mercedestől szembenézés a Nobel-díjas apa, Gabriel García Márquez örökségével, és egy ennyire intim időszakon keresztül bepillantást enged abba is, kik voltak ők családként.