Rózsahegyi Barnabás: Néma hadsereg

„A múlt felidézése mindig a máról szól. És a múlt helyes ismerete segít abban, hogy megértsük, mi miért történik a jelenben, és miért úgy, ahogy.”

Személyes kapcsolódásom van a Don-kanyarhoz, ugyanis anyai nagypapám megjárta, ott volt jó ideig hadifogoly. Bár nem sokat tudok arról az időről, azaz nem mesélt sokat, mert nem ismerhettem őt sokáig… Sajnos, 3 éves koromban itt hagyott minket a papa, így anyukám és anyai nagymamám elbeszéléseit hallgathattam meg. A kapcsolódás ellenére is érdekel a téma, szóval külön örültem, hogy egy újabb történelmi könyvet olvashatok, ami egy ismeretterjesztő és hadtörténeti kötet is egyben.

A kötet a Wágner Levente mérnök hadnagy doni naplója alcímet kapta.

„Szörnyű a háború, nem kíméli a békés polgári lakosságot sem.”

Egy kemény borítású kiadvány, amely nagyon igényes. A szerző 4 részre osztotta a könyvet. A belső borítón térkép látható, ez segíti az olvasót a jobb tájékozódásban. Emellett megannyi képet láthatunk olvasás közben, amelyek által még inkább beleláthatunk a történelmi időszakba, amelyről a könyv szól. Ezeket a képeket külön-külön is nézegethetjük, de olvasás közben segítségünkre van egy-egy kisebb jegyzet, hogy éppen melyik illusztráció is tartozik a részhez, amelyről éppen szó van.

„[…] a tudás hatalom nélkül is tekintély, de a hatalom tudás nélkül csak erőszak.”

A szerző a tartalomjegyzéket a Kiutazással kezdi, melyet 1942. szeptember 17-30. követhetjük nyomon, ezen belül is vannak kisebb alcímek, de igazából egy egész fejezetként olvashatjuk. Majd ezután következik a leghosszabb rész, amely a Földbe vájt világ címet kapta, ez 1942. október 1. – 1943. január 16-ig tartó időszakot öleli fel. A következő etap a Visszavonulás, amely 1943. január 17. – február 14-ig tartott. Végezetül pedig egy rövidebb rész következett, amely már igazából a könyv vége is. Ez pedig a Hazautazás címet kapta. Ez 1943. február 15-19-ig tartó időszakot öleli fel. Ezután már csak a Képmellékletet találjuk. Mielőtt azonban belekezdenénk az első részbe, a Köszönetnyilvánítást olvashatjuk, illetve a kötet megjelenésének Támogatóit is felfedezhetjük. Ezt követően egy rövidke Ajánlást olvashatunk. És még mindig van hátra pár oldal, mielőtt részesei lehetnénk a történelemnek: Intelem rész, egy fotót láthatunk a napló szerzőjéről (nem a kötet szerzőjéről), majd végezetül A kiadó előszava következik. Most már tényleg elmerülhetünk a történelemben.

Már a kötet elsején érződik a kutatómunkába fektetett idő és energia, és ez le is van írva, hogy 5 évig készült a mű, mire napvilágot láthatott. A kiadó előszava részben már voltak gondolatok, amelyek nagyon megérintettek, megszólítottak. A tömény információáradat ellenére egy könnyen emészthető, ugyanakkor a szomorúság, az embertelenség és a háborús téma viszont elgondolkodtató.

Néha oldalra kell fordítani a könyvet, hogy egy-egy fényképet jól meg tudjunk nézni. Összességében egy történelmi információkkal teletűzdelt, de ugyanakkor eléggé személyes írás lett. Bár nem lett a kedvencem, de a műfajában nagyon is megállja a helyét. Örülök, hogy olvashattam. Amellett, hogy nagyon is informatív, szórakoztató is egyben, attól függetlenül, hogy milyen nehéz, tragikus időszakot dolgoz fel. Olvasmányos stílusban íródott mű. Ajánlanám azon olvasóimnak a könyvet, akik szeretik a történelmi regényeket, de emellett nem riadnak vissza attól sem, ha a kötet ismeretterjesztő műfajban íródott. Végül egy idézet a könyvből: “Ajánlom ezt a könyvet azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök.”

„Kettőnknek serceg már csak esténként a gyertya, az egyik gondolkozik, lát, érez, foglalkozik, a másik unatkozik. Ki meddig, hogyan bírja, majd a sors dönti el, a katonasors!
Élelmezésünk, minthogy a helyi tüzér harci alakulathoz csatoltak, kétségtelenül ízesebb, de vajmi kevés. Kofferjeink tartalma egyre ürül, pótolni kell, ha lehet, az elvesztegetett hájat, testünk elfogyott kilóit. Sajnos az otthonról havonként egy kilogramm súlyban kapható csomag csak keveset lendít életkörülményeinken. Lassan-lassan fogy tehát a testi energia, és ez a tipikus frontbetegség fogja megszabni ittlétünk határidejét.”

Budapest : Média Nova, 2024

Köszönjük a könyvajánlót Szemrevaló Könyveknek!