SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Erős vegyes mesefeldolgozás.
3 fő nézőpontból – 3 női szereplő szemszögéből bontakozik ki a történet. 3 teljesen külön karaktert mutat be Novik: egy zsidó pénzkölcsönző lányát Mirjemet, egy mély szegénységben élő, erőszakos apa lányát Vandát és egy csúnyácska, mellőzött hercegnőt Irinát.
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.
Varázslatos téli mese. Varázslatosan mutatja be az alaszkai tájat, annak rideg valóságával, hidegével, magányosságával, mégis különleges szépségével. Varázslatosan ismertet meg minket egy középkorú pár szerelmével, ami kiállja az idő próbáját, akik egymás mellett állnak jóban, rosszban. Varázslatosan mutat be egy kislányt egy régi orosz mese alapján. Varázslatosan egyensúlyoz a valóság és a mese között, úgy hogy magad sem tudod eldönteni, hogy mi is a valóság.
A mágikus realizmus olyan művészeti irányzat, amelyben varázslatos, mágikus elemek tűnnek fel az amúgy realista megjelenítésben. Karácsony közeledtével, ha egy kis varázslatra vágytok, válasszatok listánkról.
Érdekes világ ez, ahol az állatkert csődje miatt haza lehet vinni egy pingvint, ahol megszokott, hogy olyan hideg van, hogy novemberben befagy a folyó, ahol meg sem lepődnek, ha reggel lövöldöznek az utcán, ahol aknával védik a hétvégi házakat a betörők ellen, és ahol az emberek mindig sietnek, mert bármikor a fejükre omolhat egy balkon. Félelmetes világ ez, ahol az új zár sem akadályozza meg a maffiát, hogy éjnek évadjának betörjön a lakásodba, ahol a mentősöknél nincs más, csak egy Nospa, ahol a kórházban nincs elég orvos és ápoló, és az első kérdés az, hogy van-e pénzed, mert akkor kaphatsz amerikai csodainjekciót, egyébként mást nem tudnak tenni érted.
Még nem olvastam arról, hogy hogyan is maradt ki Spanyolország a második világháborúból. A spanyol polgárháborúról már olvastam korábban, tetszett, hogy abban az időben a marokkói protektorátust mutatta be. Ez a rész nekem nem volt annyira színes, szagos, mint szerettem volna, de gondolkodás nélkül megérdemli az öt csillagot a második világháborús Madrid és főleg a lisszaboni kaland miatt, ami feszült és izgalmas volt.
Jó hangulata van, nem kevés művelődéstörténeti érdekességgel ételekről, ruhákról, úgy általában a római életmódról. Történelmileg is hitelesnek tűnik, megvannak a fontos és a kevésbé ismert, nem olyan fontos események, bár néhány évszám nekem hiányzott belőle. Tetszett a két főszereplő jellemábrázolása, hogy mindketten erősek és intellektuálisan is társai egymásnak.
Könyvek a hülyékről és a hülyeségről, izgalmas és tanulságos történetek.
McCammon azonban a szokásosnál egy fokkal árnyaltabban, urambocsá, okosabban, érzékenyebben nosztalgiázik. Nem csak a 12 éves Cory felnőtté válásának édeskeserű, mágikus realista történetét meséli el, hanem az ötvenes években egyfajta idealisztikus státuszba emelkedett, coca-colás, kisvárosos, „drágám, megjöttem”-es, vagyis az úgynevezett klasszikus Amerika bűnbe esésének, hanyatlásának (vagy talán csak szintén: felnőtté válásának) regéjét is.
Shakespeare felvállalja a csodát. Atwood gyanúba keveredik, hogy cinkelt lapokkal játszik, és az irreálisat adja el csodának. Nem biztos, hogy baj, mindenesetre gyanús – az olvasó zavartan tötyörög a fegyintézet kapuját őrző két tréfás ajtónálló előtt, akik folyton hagyják magukat átverni: őket veri át a szerző, vagy engem, vagy magát? Mindenféle átverésre vevők vagyunk – jó volt olvasni.