SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Báró Wenckheim hazatér, mondja a 2016-os regény címe, és ahogy a szövegben az olvasó előrehalad, mintha valóban arról volna szó, hogy a Dél-Amerikába származott magyar arisztokrata hazatér szülőföldjére, egy meg nem nevezett, de könnyen azonosítható Békés megyei városba.
Tisza Kata hosszú kihagyás után ezzel a kötettel tért vissza az irodalmi véráramba, új irányt adva írói munkásságának. Ő maga pszichoprózaként definiálta az írásait, amik a lélekről és a társadalomról szólnak. Rövid szövegek, de nagyon erőteljesek.
A dokumentumregény olyan regény, ami félig valóság, félig fikció. Érdemes ilyet olvasni, mert a száraz tényeket emészthetővé teszi, és beleszövi a történetbe a valóságot, így az ismereteinket is bővíthetjük egy-egy személy életéről vagy múltbeli eseményekről.
A Molly Bloom élettörténetéhez hasonló sztorikra szokták az újságírók azt mondani, hogy „a téma az utcán hever”.
Nemcsak a gyerekek szeretik a képregényeket, ugye? Manapság egyre több képregény jelenik meg felnőtteknek is, amelyek egy-egy témát ilyen könnyedebb formában mutatnak be.
A háborús regényekből nemcsak a történelem borzalmait ismerhetjük meg, hanem a számos emberi sorson keresztül leckét kaphatunk hűségből, bátorságból és emberségből is.
Az ilyenre mondják: megrendítő és monumentális. Mekkora agyterületet megmozgatott ez a történet. Egy járvány milyen filozófiai, érzelmi felfordulást, elgondolást indíthat be egy szuperlatívusz író képzeletében. Libabőröztető élmény, ami elkapja és fogva tartja az olvasót.
Meghatározhatatlan műfajú, sok tudományágat átfogó könyv, a képzelet és a valóság határán, önmegvalósításról, kötődésről, a minket körülvevő természetbeni, és ember által teremtett külső és belső világról, szép természeti képekkel, gyilkossággal, orvossal, rendőrrel, apával Idával Lugo papjával, kavicsgyűjtő kisfiúval… Nincs más hátra , mint elolvasni.
Can it be there was only one summer that I was ten? First published in 1956, May Swenson’s’The Centaur’remains one of her most popular and most anthologized poems. This is its first appearance as a picture book for children. In images bright and brisk and tangible, the poet re-creates the joy of riding a stick horse through a small-town summer. We find ourselves, with her, straddling “a long limber horse with… a few leaves for a tail,” and pounding through the lovely dust along the path by the old canal. As her shape shifts from child to horse and back, we know exactly what she feels.
Simon Márton versei tele vannak szenvedéllyel, szomorúsággal, őszinteséggel. Vigaszt és segítséget nyújtanak annak, aki magányos.