Tóth Krisztina: Fehér farkas

„Ha a lakás metaforával szeretnék élni – mely a Fehér farkas című kötetben kimondottan erőteljes –, azt is mondhatnám: Tóth Krisztina minden novellájával egy-egy ajtót tár fel. Ezeken az apró réseken bekukucskálva tizenhat történetszelet sejlik fel előttünk, csontig hatoló, húsba metsző elevenséggel. A valóság éles, mélyreható darabkái ezek, melyek a jelenből kiragadott, kimerevített és összefűzött képkockák láncolatán keresztül pont úgy vezetnek le a lélek mélységeibe, ahogyan a nyitónovella főszereplője ereszkedik alá a liftakna magányába.

Ilyen közegben nincs, nem is lehet feloldás: ahogy az életben sincs egyértelműen helyes irány. De minden apró mozzanat továbbgondolásra sarkall. S ha a kínzóan fájó mondatok dacára van elég merszünk kinyitni ezeket az ajtókat, mások életén keresztül talán önmagunkból is megpillantunk valamit.”

Erdődi-Juhász Ágnes teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Magvető, 2019