SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az olvasó – a borító és a fülszöveg sugallata ellenére – nem egy távoli világba lép be, hanem saját belső valóságával szembesül. A versek azonban megteremtik a más élethelyzetekbe való helyezkedés, az együttérzés és a megértés lehetőségét is. Izsó Zita könyve bár megkísérli feltárni a traumák elbeszélésének egy lehetőséges módját, legnagyobb erénye mégis az, hogy eközben rávilágít az önmagunk által felállított korlátokra, saját bekerített erdőnkre.
A lázadó a thriller és a memoár furcsa, keveréke, amelyet Rahaf Mohammed feszültséggel és izgalommal teli szökésének a története helyez keretbe. A szökés drámáját pedig az azt megelőző élet béklyóinak a már-már jegyzőkönyvszerű bemutatása teszi érthetővé. Mohammed tárgyilagos, mégis húsbavágó mondatait olvasva olyan érzésünk lehet, mintha egy disztópia kellős közepén lennénk, de ez a fiatal lány az élő bizonyíték arra, hogy ez a disztópia jelen idejű és valóságos.
Angelica egy fegyver nélkül harcot vív, ami legalább annyira hősies, mint Periklészé, még ha a lánynak nem izommunkával, hanem lelki ellenállásával kell is legyőznie az ellenfelét. De vajon hogyan lehet felvenni a harcot egy alá-fölérendeltségen alapuló kapcsolat ellen? Érdemes-e küzdeni egy olyan helyzetben, ahol senki sincs velünk, ámde többen is vannak ellenünk? Mennyire képes valaki kegyetlen és zsarnoki lenni a szeretet álarca mögé bújva? És persze vajon meg lehet-e neki bocsátani?
A legtöbb szülő vágya valószínűleg az, hogy gyermekei túlszárnyalják őket. Maye Musk, a világ egyik leggazdagabb emberének, a Tesla alapítójának, vagyis Elon Musknak az édesanyja ebből a szempontból sikeres munkát végzett. Sőt, igazából más szempontból is derekasan helytállt: több országban is fel tudta építeni önmagát, kiszabadult bántalmazó férje karmai közül, hetven felett is keresett modell és nem tudja, milyen érzés elfáradni. Az üzletasszony az Európa Kiadónál megjelent Egy nőnek legyenek tervei című könyvében számol be eddigi legfontosabb élettapasztalatairól, tanácsokat adva azoknak a nőknek, akik bizonytalanok szépségükben és képességeikben.
A kolduslány kötet tíz írása tíz felvillantott életkép Rose, a kanadai kisvárosból menekülő újságírónő életéből. Tehetséges kislányként ismerjük meg, amint zsarnoki mostohaanyja, izgága féltestvére és beteg apja mellett próbál túlélni egy fojtogató, poros, alpári közegben, az isten háta mögötti kisváros mélyszegénységében, rothadó iskolapadok, erőszakos iskolatársak, zaklatások, verések, szeretetlenség közepette. A kislány, aki csodálattal vegyes félelemmel tekint a nagyváros felé, hamar megtapasztalja, hogy a csillogó felszín olykor nagyobb fertőt leplez, mint a tisztes szegénység, és hogy elviselhetetlen mostohájának bizony igaza volt a lányokra leselkedő számos veszélyt illetően. Ám megtapasztal mást is: kultúrát, kifinomultságot, jóindulatot – mindez oly éles ellentétben áll addigi közegével, hogy nem csoda, hogy az első felé nyújtott kézbe belecsimpaszkodik, ahogy az sem, hogy eme egyenlőtlen kapcsolat vége a legkeservesebb csalódás lesz.
Kalapos Éva Veronika legújabb regénye, az F mint rendkívüli érzékenységgel viszi színre társadalmunk alsó középosztálybeli rétegének világát mind szociális, mind lélektani értelemben. A regény viszont a szereplők mindennapjainak realisztikus ábrázolásával párhuzamosan rendre beléptet jól azonosíthatóan fikcionális elemeket is, így nemcsak Fema, a főszereplő képtelen értelmezni az eseményeket és veszíti el fokozatosan realitásérzékét, hanem mi, az olvasók is.
Ha a lakás metaforával szeretnék élni – mely a Fehér farkas című kötetben kimondottan erőteljes –, azt is mondhatnám: Tóth Krisztina minden novellájával egy-egy ajtót tár fel. Ezeken az apró réseken bekukucskálva tizenhat történetszelet sejlik fel előttünk, csontig hatoló, húsba metsző elevenséggel. A valóság éles, mélyreható darabkái ezek, melyek a jelenből kiragadott, kimerevített és összefűzött képkockák láncolatán keresztül pont úgy vezetnek le a lélek mélységeibe, ahogyan a nyitónovella főszereplője ereszkedik alá a liftakna magányába.
A szemet gyönyörködtető borító mögött egy gyönyörű, szeretetteljes történet rejtőzik. Egy könyv a magány feldolgozásáról, a szeretetről, az elszántságról, amelyben a túlélés a cél. Bátran ajánlom ezt az olvasmányt mindazoknak, akik szívmelengető történetre vágynak.
Ez egy jófajta régimódi romantikus regény, nyári olvasmánynak jó szívvel ajánlom. Vannak benne nehéz témák, de nagy mélységeket ne várjunk, ellenben a családi kapcsolatok tényleg tűpontosak. Megvan benne a fájdalom és a múltfeldolgozás, de nem olyan nagyon szenvedős, mint egy NA.
Én első sorban azokat a nőket és férfiakat gondolom bátornak, akik átéltek hasonlót és képesek ezzel szembenézni, erről az írónővel beszélni, ezt a könyvet elolvasni. Szerintem ez a bátorság. A regényt megírni? Nehéz és megterhelő. De ha ez a könyv akár egy emberen is segít, akár egy ember ráébred arra, hogy nincs egyedül, vagy felnyitja a szemét olyanoknak, akik eddig becsukták, akkor már érdemes volt megírni.