„Ő a ti Drakula grófotok, nem a miénk.”
Bram Stoker Drakula c. regényére 1897-ben a Budapesti Hírlap hívja fel a magyar olvasók figyelmét mint az angol karácsonyi könyvpiac legnagyobb szenzációinak egyikére. Ha a karácsonyra gondolunk, elsősorban a családi otthon melege, a szeretet, a káprázatos fények és a finom ételek idillikus képe jut először eszünkbe. Az ünnepnek azonban van egy sötétebb oldala is, ugyanis az elmúlásról, az emlékezésről és a remény megújulásáról is szól. Az év legsötétebb időszakában, karácsonykor a fény diadalát is ünnepeljük a sötétség felett, amely párhuzamba állítható a gótikus narratívákban megjelenő fény és sötétség örök harcával. A viktoriánus társadalom belső feszültségei, erkölcsi normái, valamint a modernitás és az ipari forradalom hozta változások mind hozzájárultak a gótikus horror történeti és irodalmi alakváltozásaihoz. Charles Dickens Karácsonyi éneke (1843) például a karácsonyi irodalom egyik legismertebb darabja, amely igazi szellemhistória, sötét atmoszférája, természetfeletti látomásai morális dilemmák tanmeséje. Talán nem is véletlen tehát, hogy idén éppen karácsonykor debütál Robert Eggers Nosferatu-ja mint a klasszikus történet legújabb adaptációja. De hogyan tekintünk a híres vámpírgrófra mi, magyarok? Irodalmi, filmes és történeti áttekintésünkkel Drakula kulturális értelmezéseihez mutatunk szempontokat.
Bram Stoker a késői viktoriánus Londonban a Lyceum Színház ügyvezetője, Henry Irving személyi asszisztense, írói munkássága kiegészítő jövedelemforrás. Mégis az utókor az 1897-ben megjelent Drakula c. gótikus regénye miatt ismeri. A nemzetközi Horrorírók Egyesülete 1987-ben a szerző nevével díjat hoz létre, és a 2000-es években magyar nyelven is kiadott, 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz c. kézikönyvben a Drakula a világ képzeletét megragadó történetként szerepel. A regényben horror és romantika, modern gondolkodás és ódon hiedelmek, emberi és a természetfeletti erők egymás mellett, ugyanakkor egymástól elhatárolódva, ellentétes pólusokon léteznek. Az élőhalott gróf erdélyi uradalmában, majd Angliában elszabadult vámpír létezése az egész nyugati civilizációra veszélyt jelent. Az idegen tapasztalása feszültséggel teli, a szimbolikus küzdelemben pedig a másságot megtestesítő gótikus szörny megsemmisül. Bram Stoker Drakula gróf történetét Henry Irving főszereplésével színpadra szánta. Irving azonban elutasította a szerepet, Stoker pedig felhagyott nagyszabású terveivel, és a regényt Archibald Constable kiadásában mindössze háromezres példányszámban jelentette meg. A könyveladás nem váltotta be Stoker kívánalmait, annak ellenére, hogy regénye elismerő kritikát kapott és a nemzetközi könyvpiac is lelkesedéssel fogadta művét. Szemléletes példa: a Budapesti Hírlap 1897/361. számában közöltek alapján Drakula az angol karácsonyi könyvvásár egyik legnagyobb szenzációja.
A regény befogadásának történetéhez azonban hozzátartozik, hogy 1987-re a gótikus műfaj telítődik, és a ma klasszikusnak titulált nagy regények, Horace Walpole Az otrantói várkastély (1764), Ann Radcliffe Udolpho rejtélye (1794), Matthew Gregory Lewis A szerzetes (1796), Mary Shelley Frankenstein (1797), Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége (1839), Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete (1886), Oscar Wilde The Picture of Dorian Gray (1890) már ismertek. John Polidori A vámpír c. regénye 1819-ben jelenik meg, így Drakula vámpírtörténetnek sem első, illetve Bram Stoker bonyolult regényszerkezete – naplóbejegyzések, levelek, újságcikkek és egyéb narratívák gyűjteménye – sem újdonság, mivel Stoker látványosan Stevenson stílusát utánozza. A könyveladásnak sokáig Drakula első kiadásának üzenete sem kedvezhetett. A korban a sárga borítón piros betű az érzéki ponyvairodalom megkülönböztető jele volt, amit a felsőbb társadalmi réteg, a viktoriánus prűdök lenéztek. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Stoker munkája az erotikus részletek és a cenzúra miatt egyértelmű jelölés nélkül meg sem jelenhetett, sőt egyes kutatók szerint a regény pusztán kiadhatósága miatt hirdeti a viktoriánus kor erkölcsi diadalát és vallási nézetét. Mindenesetre, Drakula napjainkig konstans népszerűségét mondhatni nem a könyvnek, hanem a filmfeldolgozásoknak és az idegenforgalmi konstrukcióknak köszönheti.
Stoker regényét elsőként és illegálisan 1922-ben F. W. Murnau, német filmrendező adaptálta mozivászonra Nosferatu (gör. ‘nosophoros’ szóból, jelentése ‘pestishozó’) címen. A filmkészítők nem akarták a jogdíjakat kifizetni, így a regény angliai eseményeit egy német kisvárosba helyezték át, Drakulából pedig Max Schreck alakításában Orlok gróf lett. Bram Stoker özvegye be is perelte az alkotókat, és bírósági ítélet szerint a film kópiáit meg kellett volna semmisíteni, ezt azonban szerencsére nem sikerült teljes mértékben végrehajtani. Murnau művében a vámpír nem egy önmagában fenyegető entitás, hanem egy megfoghatatlan fantom, a járványként terjedő gonoszság manifesztációja. Expresszionista némafilmjét baljós, depresszív világszemlélet hatja át, tükrözve a Németországban uralkodó közhangulatot. Az alkotó a horror rémalakját emeli a történet főszereplőjévé, arcot és nevet adva a rettenetnek és a növekvő szorongásnak.
Nosferatu karaktermegformálása, képi – például Schreck ikonikus, denevér-patkány keverék elmaszkírozása – és költői világa a közönségre gyakorolt nyomasztó hatásában felülmúlta a már ismert horrorfilmeket. Például Robert Wiene rendező filmje a Dr. Caligari, eredeti címen Das Cabinet des Dr. Caligari 1920-as megjelenésével megelőzi Murnau alkotását. Az amerikai filmgyártásban pedig a gótikus regényadaptációk közül a Dr. Jekyll és Mr. Hyde 1908-ban, a Frankenstein 1910-ben debütál vetítővásznon.
Drakula popkulturális ikonná válása az 1920-as évek közepén szerveződő hollywoodi stúdiórendszer történetével fonódik össze, amikor is a nagy filmgyárak: az MGM, Warner Bros., 20th Century Fox, Paramount, RKOre felosztották egymás között a filmes műfajokat kialakítva megkülönböztethető arculatukat. A presztízs nélküli, lenézett gyártási kategóriák, mint a horror, kisebb cégek filmes portfóliójához kerültek. Ilyen volt a Carl Laemmle által vezetett Universal Stúdió is, ami a hangosfilm 1927-es megjelenése után igyekezett elfoglalni a maga helyét az amerikai filmiparban. A stúdiónak 1930-ban Bram Stoker regényére esik a választása, és kezdetét veszi Drakula első hangosfilmes adaptációjának kidolgozása. Hamilton Dean és John Balderson Drakula szerepére Lon Chaneyt, az ezerarcú embert szánták, de tragikus halála miatt Tod Browning rendező az akkor még alig ismert Lugosi Bélának, teljes nevén Blaskó Béla Ferenc Dezsőnek adja a főszerepet.
A merész választás szenzációsnak bizonyul, a magyar színész alakítása a mai napig a valamikori Drakulák legjobbjaként emlegetett, ráadásul Browning rendezésében a vámpír egészen másként kerül bemutatásra, mint Murnaunál. A visszataszító rémisztő szörnyalak helyét átveszi egy elegáns, megnyerő, vonzó arisztokrata férfi, és a csábítás, vágy, sóvárgás és bűnbeesés toposzai a vámpír és áldozata közötti erős kémia ábrázolásában érhetők tetten. Lugosi Béla életére nagy hatással volt az erdélyi vámpírgróf szerepe, 1956-ban bekövetkezett halálakor, kérésének megfelelve Drakula-sminkjében és jelmezében temették el.
Folytatása következik…
