Könyvritkaságok és érdekességek a gyűjteményünkből

Mint ahogy az ismeretes, a trianoni békeszerződést követően a Kolozsvárról elmenekült Ferenc József Tudományegyetem 2021. október 9-én már Szegeden kezdhette meg az új tanévet. Ma, száz évvel később a jogutód Szegedi Tudományegyetem 12 karával egyike a legnagyobb hazai felsőoktatási intézményeknek. A centenárium éve alkalmából az egyetem könyvtáraként örömmel nyújtottuk át minden érdeklődő olvasónak ezt a válogatást az elmúlt évszázadban gyűjtött, féltve őrzött, ritkán látható kincseinkből.

Cimeliumnak, többes számban cimeliának – kincseknek, ékszereknek – hívják a könyvtárakban és más gyűjteményekben őrzött különleges értékeket, ritkaságokat. Általában régi vagy díszes dokumentumokat, tárgyakat szokás idesorolni, de tágabb értelemben cimelium mindaz, ami tartalmi vagy alaki szempontból a gyűjtemény számára jelentős értéket képvisel. Így például kincsnek számít az is, amit előállításának körülményei, technikája tesz különlegessé, illetve amelynek alkotója, létrehozója vagy egykori tulajdonosa valamilyen területen jelentős szerepet töltött be.

“A kolozsvári egyetem szépen fel­szerelt, európai hírű, gazdag, modern könyvtárát mint többi intézeteit is kénytelen volt az úgynevezett utód­államnak átadni, csak egy elszánt, lelkes, szakképzett könyvtárnokcsapatot hozott el magával új székhelyére. Ez a lelkes csapat, melynek élén a kiváló szakember dr. Puskás Endre könyvtárőr állott, merész el­határozással feltette magában, hogy új könyvtáralapítással teremt új mű­ködési alapot.” –

emlékezett vissza Dézsi Lajos 1924-ben a könyvtárunk kezdeteire.

Az induló állomány néhány nagy könyvtár fölöspéldányaiból állt: a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtára 11 327, a Budapesti Egyetemi Könyvtár 9639, a budapesti Városi Nyilvános Könyvtár 5784, az Akadémiai Könyvtár 5737, a Pénzügyminisztérium könyvtára 3491 kötetet juttatott az újonnan alapított gyűjteménynek. Ebből is láthatjuk tehát, hogy a Szegedi Tudományegyetem mai könyvtára nem egy több évszázados, hanem 1921-es alapítású gyűjtemény. Ahogyan Dézsi látta mindezt: 

“…megható volt látni, amint e derék szakképzett, lel­kes fiatalemberek dohos raktári helyi­ségekben, Esterházy-istállókban laj­stromoztak, ládákat szegeztek, hogy az elveszett könyvtár helyett újat al­kossanak.”

Hogyan lehetséges tehát, hogy könyvtárunk mégis őriz olyan könyvritkaságokat, amelyek több évszázaddal ezelőtt keletkeztek?

Erre a kérdésre is felel Dézsi Lajos:
“… dr. Tarnovszky Géza nyugalmazott törzsorvos bibliofil könyvtára, aki halálát közeledni érezvén, nagy gond­dal gyűjtött, válogatott, részben ama­teur kötésű könyvtárát az egyetemi könyvtárnak ajándékozta.” – avagy a nagylelkű adományozók révén.

Az elmúlt száz évben számos kiemelkedő jelentőségű professzor, magánszemély és nagylelkű támogató jóvoltából igazi kincsekkel gyarapodott az SZTE Klebelsberg Könyvtár. Ezen felül 1949-52 között az államosított egyházi- és magángyűjtemények anyagából is került hozzánk számos régi könyv. Ugyanakkor jelentős értékeket őriz a könyvtárunk kéziratállománya is, aminek középpontjában a Kolozsvárról átköltözött professzorok – Márki Sándor, Dézsi Lajos, Herrmann Antal, Szádeczky-Kardoss Béla és mások – hagyatéka áll, de máig érkeznek neves kutatói hagyatékok, legutóbb például Vörös Lászlóé (1934–2005, irodalomtörténész, a Tiszatáj egykori főszerkesztője).

És mi az, amit láthatunk mindezekből a Cimelia-kötetben?

Két középkori oklevelet például, melyek II. Ulászló király uralkodása idején keletkeztek – ezek a legrégebbi kézirataink. A legrégebbi kódexünket, ami Aristoteles: De bona fortuna… című munkáját tartalmazza. Ősnyomtatványaink között a legrégebbi könyv egy 1476-ban Velencében megjelent Biblia, melynek szövegét 2-3 hasábba tördelték, díszes iniciálékat tartalmaz, a könyv végéhez pedig konkordanciát, azaz betűrendes bibliai mutatót csatoltak. Az iniciálék (díszes kezdőbetűk) helyét a tipográfusok kihagyták, azokat a könyv tulajdonosa piros és kék tintával utólag rajzolta a kiadványra.

Megismerhetjük a szegedi ö-zés legkorábbi írásos emlékeit is, amelyeket Bálint Sándor (aki ugyancsak dolgozott a szegedi egyetemi könyvtárban)  Alsóvárosi glosszáknak nevezett el. A könyv – Bartholomaeus Anglicus: Tractatus de proprietatibus rerum (Nürnberg, A. Koburger, 1483) – valószínűleg nem sokkal a megjelenése után kerülhetett a szegedi alsóvárosi ferencesek könyvtárába, majd innen a XX. században az egyetemi könyvtár állományába. A kötet lapszéli, kézírásos jegyzetei többnyire a latin szöveg fordításai, és az ásványok (feketeszén, kénkő), illetve a növények (mandula, fokhagyma, cékla, uborka, tök stb. ) orvosi hatásával foglalkoznak. A ferences szerzetesek kézzel beírt megjegyzései a természettudományos és orvosi érdeklődésükről is vallanak. 

Több olyan kéziratunk van, amelyek Dézsi Lajos (irodalomtörténész, könyvtárunk első igazgatója) nagy gondossággal készített másolatai ma már elveszett eredeti példányokról. Ilyen egy Rákóczi-eposz, amelynek szerzője is ismeretlen. A mű teljességgel elveszett volna, ha Dézsi Lajos nem készít róla kézzel írt másolatot. Szintén neki köszönhetjük a Vasady-kódex fennmaradását is, hiszen az eredeti a II. világháborúban megsemmisült. A kódex tartalma vallásos énekek, versek, unitárius katekizmus és Ovidius-fordítások voltak.

És nem maradhatott ki a Cimelia-kötetből sem könyvtárunk egyik legnépszerűbb ritkasága: az első magyar nyelven, 1698-ban nyomtatott szakácskönyv utolsó fennmaradt példánya. A könyv, amiből évszázadokon át nagyon-nagyon sokan és ma, napjainkban híres séfek is főznek, egy igen kicsi könyvecske. A receptek kiválóak, ma is alkalmazhatók – bár némi főzőtudomány azért szükséges hozzájuk, ugyanis a mértékegységekkel elég “szűkmarkúan bántak”.  A Misztótfalusi-szakácskönyvet  szabadon elérhető, e-könyv formátumban tettük közzé a honlapunkon.

A relikviáink között is akadnak ínyencségek, amiket szintén láthatunk a Cimelia-kötetben: például II. Rákóczi Ferenc aláírását tartalmazó könyvet, Kölcsey Ferenc saját példányait, Dugonics András kéziratát vagy Csokonai ajándékozási bejegyzését. Ugyancsak bemutatjuk a nálunk megtalálható Juhász Gyula-kéziratokat, Klebelsberg Kuno feleségének, Botka Saroltának a hagyatékát, a Móra Ferenc-iratokat, valamint József Attila kézzel írt levelét vagy a Radnóti-anyakönyveket. (Utóbbi olyan egyetemi anyakönyv, amiben a hallgató által teljesített tantárgyak felsorolása, az érdemjegyek és az oktatói aláírások vannak rögzítve – sok más mellett például Sík Sándoréi.)

Nem maradhatott ki a kincseink felsorolásából Szent-Györgyi Albert hagyatéka sem, hiszen a világhírű kutató számos fényképalbuma, jegyzete is a könyvtárunk birtokában van. A huszadik századi ereklyék között találjuk a MEFESZ pecsétjét, a szocializmusban betiltott nyomtatványok és kiadványok sokaságát. Láthatjuk, hogy csak az itt felsorolt dokumentumok mentén is kirajzolódik szinte a teljes szegedi egyetemtörténet vázlata. 
Talán ennyiből is látszik, hogy a Cimelia címet viselő kis könyvünk igazán kiemelkedő értékek bemutatását tűzte ki célul. A könyv segítségével talán még szélesebb közönséghez juthatnak el a könyvtárunk becses értékei – azok a közkincsek –  amelyekben reméljük, mindenki örömét lelheti, nem csak mi, könyvtárosok. A 2021-ben fennállásának 100. évfordulóját ünneplő könyvtárunk munkatársai rengeteg különleges, könyvtörténetileg is érdekes dokumentumot gondoznak, amik közül itt a blogon is igyekszünk majd megmutatni a legizgalmasabbakat. 

A Cimelia : a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára kincsei című kötet szabadon hozzáférhető elektronikusan és kölcsönözhető példányok formájában is.  A könyvbemutató felvétele a Youtube-csatornánkon tekinthető meg. A kötet szerzői: Farkas Katalin, Varga András; közreműködők: Gausz Ildikó, Laczkó Sándor, Pap Kornélia; fordította: Fenyvesi Anna, Ralph Reindler.