Cimke: varázslat

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)

Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.

Brent Weeks: Az árnyak útján (Éjangyal-trilógia 1.)

Brent Weeks egy olyan világba vezeti az olvasót, ahol a mocsok, az erőszak, a korrupció mindennapos, ahol az alvilágé a vezető szerep. Ebből a barnás-szürkés-nyirkos világból akar kitörni a főhőse Azoth, aki elhatározza, hogy mivel nem akar többé félni, olyan lesz, mint Durzo Blint, a legjobb veszejtő, ergo orgyilkostanoncnak könyörgi magát a mesterhez.