Cimke: Nobel-díj

Olvasókör Krasznahorkaival

Olvasókör az egyetemi könyvtárban 2015 októberében – a SZIESZTA polc születésének évében – indult el könyvtárunk olvasóköre, a Betűevők, melynek első alkalmán Ben Aaronovitch London folyói c. könyvéről beszélgettek a könyvmolyok, illetve szabadon ajánlottak könyveket egymás figyelmébe. A számos témát (disztópiák, képregények, zene könyvben, betiltott könyvek stb.) felölelő találkozókon rövid...

Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Az olvasó pedig elkerülhetetlenül a hatása alá kerül, és még örülhet, ha saját élete alapos megvizsgálása után sem kell többet megállapítania, mint hogy lám, ez a könyv csodálatosan ad elő egy rossz példát, egy olyan életről, amiben bizonyos nézőpontból ugyan megvolt a méltóság, a tartás, de valójában elhibázott döntésekkel előidézett személyes tragédiákkal van tele.

Alice Munro: Valamit el akartam mondani

A tiszta udvarok rendes házainak falai között súlyos poklok, várakozással, hazugsággal, önáltatással teli életek rejtőznek. A Valamit el akartam mondani tizenhárom hosszú elbeszélése is egy-egy ilyen bemetszés, mely egyszer sem válik igazán tragikussá, csupán nyomasztóvá és nyugtalanítóvá, éppen ezért nagyon is ismerőssé.

Annie Ernaux: A hely / Egy asszony

Bár a két mű öt év eltéréssel íródott, mégis szerves egységet alkotnak és megvan bennük minden, amiért Ernaux kiemelkedő író: az autofikció, a szikár, szenvtelen, tűpontos mondatokból felépített világ, melyben egyszerre jelenik meg a személyes és a kollektív emlékezet, a történelem tükröződése egyéni sorsokban.

Karikó Katalin kiállítás a Szegedi Tudományegyetemen

Karikó Katalin példátlan önzetlenségről és nagylelkűségről tanúskodó felajánlása nyomán a Nobel-díj hivatalos másolata a Szegedi Tudományegyetemre került és megtekinthető az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. A díj Szegedre kerülése és annak egy újonnan induló állandó kiállítás keretében történő bemutatása az elmúlt időszak egyik legfontosabb eseménye volt az egyetem életében. 

Karikó Katalin: a tudós életének pályaíve

Oldalanként átérzi az olvasó, hogy igen ez az, amit az ember csak a gyerekkorból, szűkebb és tágabb otthonából hozhat. Onnan, ahol felépült a személyisége. Ez nem lehet manír, ezt nem lehet felvenni és tanulni sem. S biztosan érezni, hogy a kitartás, a makacs elkötelezettség és a siker legfőbb motorja is ez. Egyenes és őszinte nyíltság, s világunkban egyfajta üdítő transzparencia.