Sarah J. Maas: Üvegtrón (Üvegtrón 1.)
Egy kalandos történet egy lányról, aki küzd az életéért, bajba keveredik, szerelemre talál és megmenti a világot. Vigyázat! Fantasy veszély!
Egy kalandos történet egy lányról, aki küzd az életéért, bajba keveredik, szerelemre talál és megmenti a világot. Vigyázat! Fantasy veszély!
Azért ez az egyik kedvenc könyvem, mert tele van fantasy elemekkel, és az írónő egy komplex világot felépített. Eredetileg a Szépség és szörnyeteg történetének feldolgozásaként indult a történet, de teljesen új elemeket vitt bele, és végül teljesen eltért tőle. Van benne szerelem, veszteség, és rengeteg érték ami miatt megéri elolvasni.
Ez az a könyv, ami berángatott engem az olvasás világába. Rothfuss nem csak abban volt az első, hogy sikerült neki azt éreztetnie, mintha egy másik világ része lennék, de a protagonista helyébe is tökéletesen sikerült magamat képzeltetnie. Nem tudom, hogy aki olvassa az ajánlómat, az ismeri-e a művet, vagy rajongója-e a fantasy műfajnak, de a mindenképp ajánlom a figyelmébe, mert egyszerűen megragad és magába szív egészen addig, míg bele nem kezdesz a Bölcs Ember félelmébe, ami még el is nyel a világból, ahol most vagy.
Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.
A mágikus realizmus olyan művészeti irányzat, amelyben varázslatos, mágikus elemek tűnnek fel az amúgy realista megjelenítésben. Karácsony közeledtével, ha egy kis varázslatra vágytok, válasszatok listánkról.
A Sátán látogatásán, a városban véghezvitt felforgató tevékenységén és a hitetlen, korrupt moszkvaiak kifigurázásán és megbüntetésén kívül a regény sok egyébről is szól: a Mester nevű író sorsáról s az ő Ponczius Pilátusról szóló, botrányosnak kikiáltott regényéről; a Mester és az önfeláldozó, a szerelme kedvéért még a boszorkányságot és a Sátán melletti háziasszonykodást is örömmel vállaló Margarita kapcsolatáról; és arról is, hogy mi a különbség a valódi és az államilag támogatott művészet között.
Anthony Ryan ismét megtalálta az írói vénáját, aminek az olvasók örülhetnek. Aki esetleg az előző ciklus miatt csalódást érzett, tegye félre, érdemes elolvasni a Draconis Memoriat.
Jó ötletek, változó színvonalú kidolgozással. Körülbelül így tudnám összefoglalni. 3 nézőpontból áll össze ez a posztapokaliptikus történet. Olyan világban járunk, ahol a természeti katasztrófák mindennaposak, a túlélés a legfontosabb.
Egy Molyos értékelésben olvastam, és tökéletesen egyetértek: „Ezer, meg ezer történet rejlik a sorok között, mint egy jól kitervelt kínzás, a kifejtésre várva, amit sosem fogunk megkapni…”
A legjobb dolog ami a fantasy-val történt! Életre szóló élmény!