SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Balaskó Ákos írt egy verseskötetet a technológia és az ember kettőséről. Folytatja az avantgárd programot, hogy fölszámolja a humanista zsenit, még ha szelídebb poszthumán köntösben, sok-sok metaforával teszi is. Állítólag egy mesterséges intelligencia segített neki.
Jon Fosse kisregénye a születésről és a halálról beszél, nehéz és mindenki által tudott titkokat oszt meg velünk és a világba vetettségünkkel kapcsolatban vet fel kérdéseket.
A Baumgartner egy önéletrajzi elemeket is bőven felhasználó, ezúttal az életvégi számvetést középpontban állító, és a korábban megszokottakhoz képest minden tekintetben (legyen az a történet csavarossága, vagy a narratív trükkök bonyolultsága) jóval visszafogottabb kötet. Megjegyzem: ez azonban nagyon is jól áll neki.
Rakovszky Zsuzsa verseskönyve szabálytalan, a káoszban mégis a rendet felmutatni kész ötvözet. Nehéz, de elegáns ékszer; kitüntetés az olvasónak.
A Kádár-kor, a rendszerváltást megelőző évek és maga az 1989-ben bekövetkező fordulat a történelmi háttere Jánossy Lajos új nagyregényének, melynek főhős-elbeszélője az időszak egy bőséges és részletgazdag metszetét mutatja meg saját élettörténetén keresztül.
Hogy az Éjjeli árnyak tükör-e, reflexió-e saját létünkre, vagy ablak, amin betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amit a fűtött szobából sokan elképzelni sem tudnak, mindenki döntse el maga.
A Mindenki másképp gyászol a kis formátuma ellenére nagyszabású könyv, megrázó elbeszélés és olyan irodalom, ami a témából adódó minden erőszakossága, fájdalma és szorongása mellett igazi olvasmányélményt ad.
A Gondolatok… egyszerre idézi meg a végtelenül naiv és csodákkal mindig teli gyermeki világot (egyetlen későbbi mű sem képviseli ennyire a gyermeki nézőpontot), illetve azt, ahogy erre visszaemlékszik a már közel negyvenéves író, szembenézve az azóta eltelt majd’ három évtizednyi idő pusztításával és az őt, valamint e néhány hónapnyi történet szereplőit ért veszteségekkel.
Szécsi Noémi felnőtt állatmeséket tartalmazó novelláskötete a hatalom természetrajzát írja körül.
Az Égett cukor az anya-lánya kapcsolatok alapvető nehézségeit helyezi a szokásosnál radikálisabb keretek közé, és robbanásveszélyes elegyet alkot egy olyan emberi kapcsolatból, mely a legfontosabbak egyike, sokszor viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) nem tud megfelelően működni.