SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A Gondolatok… egyszerre idézi meg a végtelenül naiv és csodákkal mindig teli gyermeki világot (egyetlen későbbi mű sem képviseli ennyire a gyermeki nézőpontot), illetve azt, ahogy erre visszaemlékszik a már közel negyvenéves író, szembenézve az azóta eltelt majd’ három évtizednyi idő pusztításával és az őt, valamint e néhány hónapnyi történet szereplőit ért veszteségekkel.
Szécsi Noémi felnőtt állatmeséket tartalmazó novelláskötete a hatalom természetrajzát írja körül.
Az Égett cukor az anya-lánya kapcsolatok alapvető nehézségeit helyezi a szokásosnál radikálisabb keretek közé, és robbanásveszélyes elegyet alkot egy olyan emberi kapcsolatból, mely a legfontosabbak egyike, sokszor viszont ennek ellenére (vagy épp ezért) nem tud megfelelően működni.
Isteni és emberi idő és tér találkozik össze Sjón Az Argó suttogása című kötetének lapjain, amiben a szerző kettős utazásra invitál: egy az Északi-tengeren a II. világháború után, egy az argonautákkal az Aranygyapjú nyomában.
Aki egy valóban különleges nézőpontú regényre vágyik, annak tökéletes választás lehet A nő, aki szerette a rovarokat.
Fecske Milán története annak a belső tartalomnak a legátélhetőbb megfogalmazása, ami elidegenedő társadalmunkból kikopni látszik. Egy élmény valódi megélése, bensővé tétele – ez lenne a tét. Fecske Milán kulturális és a történelmi tapasztalatai, és ezeknek elképesztően frappáns nyelvi megformálása egy olyan alternatív utat mutat meg, ami magát az életet teszi személyes és megismételhetetlen, egyedi és elmesélhető, tehát megélésre érdemes élménnyé.
A Buddha a padláson szerzőjét az érdekelte, hogyan feszülnek egymásnak a különböző irányú hűségeink egy krízisben, mit tesz az emberrel a beláthatatlanná táguló idő, illetve az árulás stigmája, és milyen árat kell fizetni, ha a felejtést választjuk túlélési stratégiaként.
A nemzetközi Booker-díjra jelölt ukrán Andrej Kurkov regényének középpontjában egy Szovjetunióban ragadt méhész áll, és a kérdés: mivé lesz a szovjet nosztalgiára épülő életvilág, ha szembejön vele a valóság?
A rövid, egyes szám első személyben íródott regény nyitójelenetében egy fiatal belga konzul néz szembe szó szerint a halállal: túsztárgyalóként próbálja megmenteni a hónapok óta fogságban tartott európaiak életét Kongóban, de ő is a kivégzőosztag elé kerül. A 28 éves diplomata nem más, mint Amélie Nothomb édesapja.
Orczy Mimi ugyan csak könyvet vásárolni szökik be a könyvesboltba, amely London egyik kevésbé megbízható negyedében található, mégis belekeveredik egy bűnténybe, amit – a felnőttek nyilvánvaló inkompetenciája miatt – kénytelen lesz ő megoldani.