Cimke: kortárs

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

1-2 hónapja olvastam Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! című könyvét, és már az első mondatnál nagyon megfogott. Maga a köny egy beteg lányról szól, aki elhatározza, hogy a már megírt bakancslistájának pontjait élete utolsó hónapjaiban teljesíti. Az egyes fejezetek ezeket a pontokat mutatják be egy kisebb alaptörténettel/háttértörténettel egybekötve. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy nagyon magával ragadó történet, és nem egyszer pityeredtem el rajta. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a zseniális könyvet, hiszen megtanít arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.

Péterfy-Novák Éva: Apád ​előtt ne vetkőzz

Én első sorban azokat a nőket és férfiakat gondolom bátornak, akik átéltek hasonlót és képesek ezzel szembenézni, erről az írónővel beszélni, ezt a könyvet elolvasni. Szerintem ez a bátorság. A regényt megírni? Nehéz és megterhelő. De ha ez a könyv akár egy emberen is segít, akár egy ember ráébred arra, hogy nincs egyedül, vagy felnyitja a szemét olyanoknak, akik eddig becsukták, akkor már érdemes volt megírni.

Elena Ferrante: Aki megszökik, és aki marad (Nápolyi regények 3.)

A Ferrante tavasz egyelőre véget ért. Lila és Lenu történetét besűrítettem egymás utánra, szünet nélkül, mivel kérte a folytatást. A 3. regénnyel érünk el arra a pontra, ahol a két nő élete elkezd egymástól erősen távolodni – és nekem személy személy szerint Elena Lila nélkül már nem volt annyira izgalmas. A főszereplők 20-as éveik végén, 30-as éveik elején járnak, fizikailag is távol egymástól. Mind a két nő tudja már, milyen is egy elrontott házasságban élni, a fókusz azonban itt Lenun van inkább.

Petőcz András: Idegenek : harminc perccel a háború előtt

Petőcz András kortárs magyar szerző regénytrilógiájának első kötete. A regény főszereplője egy nyolcéves kislány, aki édesanyjával egy kis városban a fokozódó háborús fenyegetettség borzalmai között él. Az elbeszélést nem tudjuk pontosan elhelyezni sem térben, sem időben, játszódhat a közelmúltban, de akár a közeljövőben is, tehát disztópiaként, azaz negatív jövőképként is olvashatjuk.