SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az első firkáktól a 12–14 éves kiskamaszok hagyományos és digitális műveiig követi nyomon a szerző a képi nyelv formálódását, hazai és nemzetközi kutatások és a rajzpedagógiában eltöltött négy évtized tapasztalatai alapján.
Viszont a 21 írás nagyon is változatos, s ez nemcsak abból fakad, hogy maga a metal is számtalan alirányzattal bír, és hogy szemlátomást mindenki másként éli meg (hiába evidens, mégis elképesztő ezt ilyen átütő erővel megtapasztalni) – a szerzők maguk is a legkülönfélébbek.
Az amerikai film rövid története magas színvonalú ismeretterjesztés, számos új szempontrendszert a szakmai diskurzusba behúzó esszégyűjtemény és komoly irodalmi értékekkel bíró szórakoztatás.
Azok, akik a munkáit igazán szeretik, biztos élvezettel olvassák el ezt is, de aki csak felületesen ismeri, ne ezzel a könyvvel kezdje, mert minden eddigi alkotása közül – a Straight Storyt is beleértve – ez a legkevésbé lynches dolog.
Dr. Kárpáti György nyolc fejezetet szentel benne nyolc filmműfajnak, amelyeknek áttekinti a történetét és a helyét a társadalom szemében. Esettanulmányok és bensőséges vizsgálatok helyett átfogóbb olvasmányok várnak, amelyek végigveszik a vígjáték, a sci-fi, a fantasy, az akciófilm, a kalandfilm, a katasztrófafilm, a háborús film és a képregényfilm történetét a filmipar hajnalától (már ahol) napjainkig.
Nagy Balázs könyve Lugosi életének minden fontos szakasza kapcsán bemutatja a történelmi hátteret is, túl azon, hogy adott időszakban milyen körülmények között élt a majdani színészlegenda. Kinek sorsára nagyon is hatással volt a történelem: ha nincs az I. világháború, az azt követő kaotikus időszak a megcsonkított országban, a förtelmes belhoni politikai csatározások és a többi, talán nem lett volna oka Amerikába költözni.
Azaz az államszocializmusnak nevezett államkapitalizmus rendszerében voltak eltérő ideológiai frontok, melyek adandó alkalommal ízlésnek is tűnhettek, de nem létezhetett a művészet magától értetődő szabadsága. Mindez, mint azt Herczog Noémi igen pontosan látja s érzékletesen írja le könyvében, nem létezhetett volna a kritikai gépezet nélkül, melynek bizony fontos része volt az a feljelentő kritika, amely az ideológia aktuális állapota, elvárásai és szükségletei által meghatározott kultúrpolitika eszköze volt.
A szerző most kronologikus rendben, korszakok köré épített könyvének öt fejezetében követi nyomon az amerikai film hazai jelenlétének útját az 1941-től való eltűnésétől kisebb-nagyobb kitérőket követően fokozatos, mind követelőbb Kádár-korszakbéli térhódításáig, egészen az 1989-es rendszerváltásig.
A könyv a címében 100 bejegyzést ígér Velencéhez, s ezek bár nem túl hosszúak – igazából főként egy igényes képválogatáshoz fűzött kommentárokról van szó –, érdekes, izgalmas stílusban, sokat anekdotázva tálalja őket, és egyben jól használható információkat, idézeteket, személyes sztorikat és képeket is kapunk hozzájuk.
Lichter műve épp azért olvasható ennyire könnyedén és gyorsan, mert a megkérdőjelezhetetlen szakértelem mellett a rajongás az, amely rögtön átsüt a lapokon. Ez a két dolog pedig nem kioltja, hanem felerősíti egymást; az olvasót viszi magával a szerző lelkesedése, miközben rengeteg új információval is gazdagodik.