SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Gabriel Zuchtriegel régész, a Pompeji Régészeti Park igazgatója személyes hangvételű kötetében mesél az emberekről, a vulkán kitöréséről, az épületekről, a korabeli hangulatról. Közel hozza hozzánk Pompeji fénykorát és részletesen bemutatja a pusztulását.
Hogyan fér meg egymás mellett a kutatás és a rajongás; a tudományművelés és a szórakoztatás; a Harry Potter-franchise és a politikai aktivizmus? Bár első ránézésre talán nagy távolságot érzékelünk az említett fogalompárok között, Torbó Annamária könyvvé alakított doktori disszertációját olvasva nem csupán az fog könnyedén párhuzamot vonni köztük, aki jártasabb a média- és kultúratudományok területén, hanem jó eséllyel az is, aki az akadémiai szférán kívülről érkezik – talán éppen a Harry Potter-rajongói közösségből.
A magyar filmkritika-kutatás elhanyagolt terület, melyben Kránicz jókora űrt tölt be munkásságával. A könyvben nem marad el a további kutatási célok vázlata sem, így inspirálva másokat is a fel nem térképezett terület feltárására.
A könyv feltárja a pletyka kulturális és evolúciós gyökereit, összehasonlítja az egyes tudományterületek elméleteit, emellett válogatást kínál az irodalom pletykakincséből, és gyakorlati tippekkel is segíti az olvasót, hogyan kerülheti el a kompromittáló, kellemetlen, visszás kommunikációs helyzeteket. Vajon felesleges időtöltés-e a pletyka, vagy nagyon is komoly lehetőségeket tartogat számunkra?
A magyar digitális kultúra és online média több mint negyedszázados múltra tekint vissza, ez a múlt azonban javarészt még feldolgozatlan. A könyv a magyar nyelvű internet, elsősorban az internetes média közelmúltjával és előzményeivel foglalkozó friss kutatásokat mutat be, és ezáltal betekintést ad e nagyon gazdag, szerteágazó múlt néhány fontos és sokszor szórakoztató történetébe.
A járvány tükröt tart elénk, pánikreakciónk azt jelzi, hogy a valóság helyreállása sokkhatásként ér minket. Han a betegségével küzdő Kafka, Proust, Schubert és Nietzsche példáján át mutatja meg, hogy a tragikum szépsége miképpen éleszthetné fel eltompult szellemünket, és segítheti világra az egészen újat – az egyénre kiterjesztett biopolitikai felügyelet ellenében.
Ennek az időszaknak a borzalmait összegezi munkájában Végső István történész.
A Végtelen paraziták egy ismeretlen világot tár fel előttünk: a bélférgek, a vírusok és a baktériumok perspektívájából tekint az életünkre.
Az előző kötet elkészülte óta eltelt néhány évben is olyan mérföldköveket hagytunk magunk mögött, mint a föld körülrepülése csupán napenergia felhasználásával, vagy a fizető utasok kilépése a világűrbe, sőt a közelmúltban a technikailag tökéletesen használható (bár szinte megfizethetetlenül drága) repülő autók is megjelentek a piacon.
Könyve nem egyszerűen egy zseniális matematikus önéletrajza, hanem egy közép-európai kultúrában mély gyökerekkel rendelkező lengyel zsidó tudós biztos ízléssel és finom humorral megírt vallomása is. Élettörténete jól példázza mindazoknak a háború előtti Európából emigrációba kényszerített értelmiségieknek a viszontagságait, akik reményt és alternatívát kerestek az Újvilágban.