SZTE Klebelsberg Könyvtár
Mi történt volna, ha a negyvenes években egy náciszimpatizáns celebritást választanak Amerika első emberének? Philip Roth alternatív Amerikájában az antiszemita Charles Lindbergh nyeri az elnökválasztást, az amerikai zsidó közösség mindennapjait pedig egyre inkább a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság jellemzi.
Ez egy disztópikus regény, váltott szemszögből, fantasy elemekkel, személy szerint a kedvenc könyvem. Nagyon hangulatos, pörgős és lebilincselő. A harcosok és az írástudók szembenállásáról szól, de természetesen a történet nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek tűnik. A két főszereplőnk, Laia és Elias, akik mindketten maguk mögött szeretnék hagyni a társadalmi konvenciókat.
Kiváló középkori történet. Komoly hangvételű, nagyon realisztikus, korhűen ábrázolja a karaktereket és a helyszíneket is. Izgalmas, a főszereplőt könnyű nagyon szeretni, de ugyanakkor nem tökéletes ember koránt sem, hihető személyisége van.
Rendkívül izgalmas, szövevényes a története. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a többszálon futó cselekményt, a harcokat, politikát megtöltve rengeteg érzelemmel. Az egyik legjobb fantasy könyvsorozat.
Ebben a történetben az az izgalmas, hogy bár a gyilkolás művészetét tanulják a szereplőink, a valódi fenyegetés az életükből ered: van, akit előbb-utóbb utolér a múltja, és van, aki még mindig nem tudott leszámolni vele. A drogos víziók, a vérbő erőszak mellett viszont megismerhetünk pár súlyosan traumatizált lelket, akik közül néhányan már túl is vannak pár emberölésen, míg a többiek még csak most kezdik átlépni ezt a határvonalat.
Ne higgyünk tehát neki: a regény kápráztatóan fantáziadús világot teremt, melynek vannak ugyan horrorisztikus elemei, de például a legnagyobb és legfélelmetesebb ismeretlent – a halál utáni létet – matematikushoz illő (ez Rajaniemi eredeti hivatása) következetességgel és logikával, kozmikusságában is már-már földhözragadtan reális módon mutatja be. Ugyanez igaz a fő cselekményszálra is: az Öröknyárt nyugodt szívvel címezhetnénk alternatív történelmi kalandregénynek, urban fantasynek, vagy ahogy Rajaniemi fogalmazott egy interjúban: ektopunknak – mindezt ráhúzva egy klasszikus kémregény szikár csontvázára.
Egy új látásmódot tár elénk ez a könyv, és a történet az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket, mély érzelmeket.
Szerintem akkor lehet megérteni, hogy miért ő a kedvenc íróm, ha beleolvasol…Kissé eszement, kissé durva, kissé rendhagyó és vulgáris, de imádnivaló!
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.
McCammon azonban a szokásosnál egy fokkal árnyaltabban, urambocsá, okosabban, érzékenyebben nosztalgiázik. Nem csak a 12 éves Cory felnőtté válásának édeskeserű, mágikus realista történetét meséli el, hanem az ötvenes években egyfajta idealisztikus státuszba emelkedett, coca-colás, kisvárosos, „drágám, megjöttem”-es, vagyis az úgynevezett klasszikus Amerika bűnbe esésének, hanyatlásának (vagy talán csak szintén: felnőtté válásának) regéjét is.