Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Björnstad 1.)
Azt hiszem, Backman ezzel a könyvével egyszerűen szintet váltott.
Azt hiszem, Backman ezzel a könyvével egyszerűen szintet váltott.
Nemcsak Valentin-napkor kerülhetünk romantikus hangulatba. Ehhez ajánljuk a következő könyveket.
Kár, hogy ezt a könyvet nem gimiben adták a kezembe. Mondjuk amikor az Ember tragédiáját olvastuk. Mennyivel könnyebb, vidámabb és érzékletesebb lett volna a kötelező olvasmány feldolgozása.
Flynn elunta a sorozatgyártott női karaktereket. Helyettük újabbakat, izgalmasabbakat teremtett. Zavarba ejtő, egyszerre taszító és vonzó nőket. Első főhőse, Camille Preaker szép, de nem kedves. Okos, de sok hülyeségbe megy bele feldolgozatlan gyerekkori traumákból adódó megfelelési vágytól hajtva. Olyan nő, aki jobbnak látja, ha véletlenül sem köti mások orrára elkövetett hibáit, és akinek igazi valója apránként bontakozik ki az oldalakon. Távolról a tetovált lány rokona.
Nagyon szeretem Janka regényeit, történész végzettségével hitelesen ír a múltról. Ez a kötet újra elvarázsolt, tetszett, hogy nem itthon játszódott – a fő helyszín Bécs és Párizs, utóbbiban többször is megemlítettek olyan helyeket, amiket volt szerencsém látni.
Jó ötletek, változó színvonalú kidolgozással. Körülbelül így tudnám összefoglalni. 3 nézőpontból áll össze ez a posztapokaliptikus történet. Olyan világban járunk, ahol a természeti katasztrófák mindennaposak, a túlélés a legfontosabb.
Egy skót és egy angol színész egy forgatáson találkoznak. Mindkettőjüket összeköti a motorozás iránti vágy, majd a barátság további évei alatt megszületik az ötlet: motorozzák körbe a világot nyugatról keletre a hosszabb úton. A kötet leírja a két színész szemszögéből teljesen az elejétől az ötlet megvalósításáig terjedő folyamatot, majd a túra izgalmait.
„A Napok romjai és a Ne engedj el szerzőjének, Kazuo Ishigurónak az új regénye a felszínen egy sárkányos-kardozós mese, de valójában a kollektív emlékezet és felejtés – adott esetben véres következményekkel járó – témáját vizsgálja.”
In Plankton Dreams,Tito Rajarshi Mukhopadhyay crafts a proud, satiric style: the special ed student as literary troublemaker. ‘Mother had always taught me to learn from circumstance,’ he writes. ‘Here, the circumstance was humiliation, a particularly instructive teacher.’ ‘But I’m not complaining,’ he continues. ‘Humiliation, after all, made me a philosopher.’For all of its comic effects, the book alerts readers to an alternative understanding of autism, an understanding that autistics themselves have been promoting for years.
A sok klasszikus között, talán ez is pár mondat, vagy kulcsszó után mindannyiunknak ugyan azt jelenti. Két pesti diák történetét, akik egy nyarat a Balaton partján töltöttek a sásban, horgászással, sokat tanulva mindenről (az életről is) Matula bácsitól.