George Orwell: Állatfarm
Egy disztópikus köny a fasizmusról. Nagyon lebilincselő és elgondolkodtató. Minden korszakban megállja a helyét.
Kategória: Szórakoztató irodalom
Andri Snær Magnason: Időláda
Valójában megvenném minden szülőnek, hogy olvassa fel a gyerekének.
Sarah Perry: Az essexi kígyó
Előre bocsátom, őszinteségemért talán nem kedvel majd, de ezt el tudom fogadni, mivel leszögezhetjük, hogy Ön és én soha nem leszünk jó barátok. HOGY TEHETTE? Hogy tehetett ilyet, hogy megvezetett a szép külsővel? Egyszerűen nem értem Önt.
Chuck Palahniuk: Láthatatlan szörnyek
A „Harcosok klubja” írója ebben a regényében az emberek örökös tökéletességre törekvését és menthetetlen színpadiasságát figurázza ki tömör prózájával, szerethetetlen karakterekkel és a sorok között végigfutó, aggasztó kérdéssel: ” Mi is ilyenek vagyunk?” Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit megbotránkozni az emberi faj abszurditásán.
Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)
Összességében (a gyenge pontjait leszámítva) egy bizalomgerjesztő regényciklus bevezető kötete, ami tetszeni fog azoknak, akik szeretik a klasszikus alapokon nyugvó lassabb történetmesélést…
George Orwell: 1984
A 20. század disztópiája, mely napjainakban egyre aktuálisabb. Az állam teljes uralmából, az elszemélytelenedésből és a kitartó, ám hiábavaló reményből összegyúrt remekmű bármelyik olvasót magával ragadja.
Anthony Ryan: A láng légiója
Anthony Ryan ismét megtalálta az írói vénáját, aminek az olvasók örülhetnek. Aki esetleg az előző ciklus miatt csalódást érzett, tegye félre, érdemes elolvasni a Draconis Memoriat.
Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Naomi Alderman: A hatalom
A disztópia egy hálás állatfaj. Minden szerző arra a problémára tud reflektálni, ami szerinte a legjelentősebb, így könnyen értelmezhető társadalmi kritikaként. Naomi Alderman a nemek közötti egyenlőtlenséget emelte ki ebből a körből és írt hozzá egy fantasztikus regényt.
Marko Kloos: Felderítők (Frontvonalak 2.)
Kedvelem Andrew Graysont. Meg kedvelem Marko Kloost is. A 2. könyv meggyőzött, hogy kell nekem ez a sorozat. Tényleg semmi extra, de kiválóan működik az egész. Itt érzem (még egyelőre) azt, hogy van egy konkrét terv, elképzelés a szerző fejében, látja, hová viszi a cselekményt és ha szerencsénk van, lesz az egésznek (a sorozatnak) eleje-közepe-vége, mert sajnos elég konzervatív vagyok és jobban szeretem az ilyesmit – ellentétben azzal, amikor egy adott számú könyvre szól a szerződés, aztán meg lesz, ami lesz.