Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Kategória: Krimi
5+1 képregény
Nemcsak a gyerekek szeretik a képregényeket, ugye? Manapság egyre több képregény jelenik meg felnőtteknek is, amelyek egy-egy témát ilyen könnyedebb formában mutatnak be.
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Flynn elunta a sorozatgyártott női karaktereket. Helyettük újabbakat, izgalmasabbakat teremtett. Zavarba ejtő, egyszerre taszító és vonzó nőket. Első főhőse, Camille Preaker szép, de nem kedves. Okos, de sok hülyeségbe megy bele feldolgozatlan gyerekkori traumákból adódó megfelelési vágytól hajtva. Olyan nő, aki jobbnak látja, ha véletlenül sem köti mások orrára elkövetett hibáit, és akinek igazi valója apránként bontakozik ki az oldalakon. Távolról a tetovált lány rokona.
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Véres és kegyetlen, de dühítően elgondolkodtató thriller az állatok világában.
Dan Brown: Angyalok és démonok
Teljesen valósághű, és ahogy olvastam teljesen beleképzeltem magam. Fantasztikus!
Anders Roslund, Stefan Thunberg: Hajsza
A regény alapjául megtörtént események szolgálnak, bár a szerzők szerint ez nem igen számít. Szerintem azonban nagyon is. Egészen másképp olvastam, főként annak tudatában, hogy Stefan Thunberg a „Military Gang” néven elhíresült bankrablók öcsikéje.
Camilla Läckberg: A prédikátor
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe.
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.
Ben Aaronovitch: London folyói
A történetvezetés egy kicsit gyenge lábakon áll, némiképp ad hoc jellegű. A pasas viszont hihetetlenül szórakoztatóan ír, valószínűleg egy teafőző használati utasítását is eladhatóvá tudná tenni (és nem csak angoloknak!).
David Lagercrantz: Ami nem öl meg
Ez rendben volt. Nem értem a fanyalgókat, Stieg Larsson nem fog a sírjából kikelni és megírni a Millenium sorozat maradék hét részét, tehát a negyedik könyv nem is lehet OLYAN, mintha ő írta volna.