SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az irodalmi Nobel díjat visszautasító Murakami Haruki trilógiájának első kötetét George Orwell 1984 című klasszikusa ihlette, azonban nagyon figyelmesen kell olvasnunk a regényt, hogy észrevegyük a párhuzamokat. Haruki nem a kormányról és elnyomott emberekről ír, hanem két egymás mellett létező világról, amik egy szekta vezetőjében és egy gyerekkori szerelemben futnak össze.
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Nemcsak a gyerekek szeretik a képregényeket, ugye? Manapság egyre több képregény jelenik meg felnőtteknek is, amelyek egy-egy témát ilyen könnyedebb formában mutatnak be.
Flynn elunta a sorozatgyártott női karaktereket. Helyettük újabbakat, izgalmasabbakat teremtett. Zavarba ejtő, egyszerre taszító és vonzó nőket. Első főhőse, Camille Preaker szép, de nem kedves. Okos, de sok hülyeségbe megy bele feldolgozatlan gyerekkori traumákból adódó megfelelési vágytól hajtva. Olyan nő, aki jobbnak látja, ha véletlenül sem köti mások orrára elkövetett hibáit, és akinek igazi valója apránként bontakozik ki az oldalakon. Távolról a tetovált lány rokona.
Véres és kegyetlen, de dühítően elgondolkodtató thriller az állatok világában.
Teljesen valósághű, és ahogy olvastam teljesen beleképzeltem magam. Fantasztikus!
A regény alapjául megtörtént események szolgálnak, bár a szerzők szerint ez nem igen számít. Szerintem azonban nagyon is. Egészen másképp olvastam, főként annak tudatában, hogy Stefan Thunberg a „Military Gang” néven elhíresült bankrablók öcsikéje.
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe.
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.
A történetvezetés egy kicsit gyenge lábakon áll, némiképp ad hoc jellegű. A pasas viszont hihetetlenül szórakoztatóan ír, valószínűleg egy teafőző használati utasítását is eladhatóvá tudná tenni (és nem csak angoloknak!).