Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
A Vérből és hamuból egy remekül felépített bevezető rész ebbe a kissé horrorisztikus, ám különleges fantasy világba. Vérben, titkokban, akcióban és intimitásban nem szenved hiányt ez a regény, ráadásul a karakterei is szerethetőek. J. L. Armentrout bebizonyította, hogy a farkasos, vámpíros, kiválasztottas sztoriknak még nem érdemes fellőni a pizsicsillagot, mert van még bennük kurázsi.
Mindez ugyanarról a hozzáállásról árul el valamit, amely a könyv fülszövegétől sem teljesen idegen, nevezetesen, hogy a Tavaszi hadjárat világában a nyelv nem csupán és azonnal nemzetépítésre szolgál, hanem annál kisebb, esetleg attól független egységek megalkotására is, úgymint szerelem, barátság vagy akár a közvetlen környezet leírása.
Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
Andy Greene könyve megragadja a The Office hangulatát, az egykori stábtagok beszámolói kellemes nosztalgikus hangulatot keltenek. Bár a sorozat irodai környezete nem igazán változott az évadok alatt, mégis olyan helyzeteket és érzéseket fogalmazott meg, amivel kortól függetlenül sokan azonosulni tudunk.
Ambrose Parry története olyan, mint a Shrekben állandóan emlegetett hagyma: rengeteg rétegből áll. Ott van benne egy város leírása, meg egy kordokumentum, az 1847-es évé, azután a tudományos kutatások bemutatása, és persze megtalálható benne számtalan érdekes karakter.
A João Miguel Henriques által szerkesztett, A hidak csendje címen 2021-ben megjelent antológiában olyan portugál szerzők szemén keresztül láthatjuk fővárosunkat, akik az eklektikus épületrengeteget és a folyó tükrét kémlelve, s a felszín mögé látva fedezték fel Budapestnek a múlt terheit máig viselő arcát, amely könnyedén megbújhat a romkocsmák dübörgő zenéje vagy egy kedves magyar lány mosolya mögött.
Jude, Wendy és Adele három teljesen különböző személyiséggel és életúttal rendelkező, 70-es éveiben járó nő, akik azért utaznak karácsonykor a tengerparti kisvárosba, Bittoesba, hogy kiürítsék egy éve elhunyt barátnőjük, Sylvie nyaralóját. Az állott levegőjű, sós párától málló falak alkotta kis térbe zárt barátnők a hétvége során kénytelenek számot vetni életükkel, kapcsolataikkal, vágyaikkal és nem múló ambícióikkal.
Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Tarantinóról közismert, hogy rengeteget szövegel, szenvedélyes okfejtéseit akárhányszor, akármilyen hosszan képes előadni, 400 oldalnyi papír pedig igazi Kánaán ehhez. Gyakorlatilag miniesszék töltik ki a kötetet, ez a bőbeszédűség pedig teljesen feledteti, hogy a regény – ahogy a film is – csupán két-három eseménytelen nap története.