Kategória: Kritikusok ajánlásával

Joe Hill: NOS4A2

Ha karácsony, akkor először az ajándékozás és a többi elengedhetetlen kellék, gyermekmondókák, a Wham! és a Reszkessetek betörők! jutnak az ember eszébe. Akiknek rossz élményei vannak az ilyenkor esedékes családi összeröffenésekről, azoknak leginkább az előbb halászléhez használt merőkanál, és a testi épségre potenciálisan veszélyes felhasználásmódja jut az eszébe. Ha viszont valaki Stephen King fia, előbb a Mikulásra asszociál, majd gyermekrabló sorozatgyilkost fabrikál belőle. Üdv Karácsonyországban, ahol „minden nap karácsony van, és a boldogtalanságot törvény bünteti”. Túravezetőnk Joe Hill, aki veszett járgányával, a Nos4a2-val elkalauzol az emberi psziché legmélyebb, legsötétebb bugyraiba.

Jonathan Littell: Jóakaratúak

Sokféleképpen ábrázolták már a nácikat a magas és a populáris kultúrában: a leggyakrabban persze árja gyilkoló-robotokkal találkozunk, de számos kreatív megoldás is született az évek során. A „Nácik újragondolva” verseny nevezői között találhatunk videojátékhősöket, burleszkbe illő diktátorokat, zombikat, sőt még magát Donald Kacsát is. Ezekből a kétségtelenül látványos, de felületes ábrázolásokból pont a legérdekesebb maradt ki: milyen lehetett ambiciózus pályakezdőnek lenni a Harmadik Birodalomban?

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.

Grégory Samak: A Titkos könyv

Mit tud ez a könyv, ami ennyire tetszik az olvasóknak? Valódi gyöngyszem vagy csak hype? Egyáltalán minek olvassuk: teológiai fejtegetés, vallásos irodalom vagy sci-fi? Nem folytatom, mert számos olyan kérdést lehet feltenni, amelyekre nincs egyértelmű válasz, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hívő vagy ateista, sci-fiben járatos vagy járatlan befogadóról van szó.

André Aciman: Szólíts a neveden

Azaz a Szólíts a neveden a hedonizmus könyve, de a hedonizmus melankóliájáé: az élvezkedéssel együtt járó lelkifurdalást és szégyent sem hallgatja el. A vágy és az undor itt végig kéz a kézben jár – Aciman nem titkolja, hogy a test néha másra vágyik, mint a lélek, ami mindkét téren szenvedésekhez vezethet. A két fiatal férfi a teljes érzelmi skálán végigmegy a nyári hetek alatt, ami csak még feledhetetlenné teszi az együtt töltött időt.

Gillian Flynn: Éles tárgyak

Flynn elunta a sorozatgyártott női karaktereket. Helyettük újabbakat, izgalmasabbakat teremtett. Zavarba ejtő, egyszerre taszító és vonzó nőket. Első főhőse, Camille Preaker szép, de nem kedves. Okos, de sok hülyeségbe megy bele feldolgozatlan gyerekkori traumákból adódó megfelelési vágytól hajtva. Olyan nő, aki jobbnak látja, ha véletlenül sem köti mások orrára elkövetett hibáit, és akinek igazi valója apránként bontakozik ki az oldalakon. Távolról a tetovált lány rokona.