Author: Könyvtáros

Richard Dawkins: Isteni Téveszme

Hosszú évekig meg akartam térni, de volt bennem valami, ami ezt meggátolta. Dawkins világított rá erre a valamire. Ez a logicizmus és a tudományos beállítottság, ami racionalitáson alapul mintsem légből kapott romantikus érzésekből. Aki az érzelmeken keresztül kommunikál, annak rosszul esnek az ilyen írások. De aki hajlandó kilépni és megismerni a világot, az büszkén fog beszélni ateizmusáról.

Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)

Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.

Eowyn Ivey: A hóleány

Varázslatos téli mese. Varázslatosan mutatja be az alaszkai tájat, annak rideg valóságával, hidegével, magányosságával, mégis különleges szépségével. Varázslatosan ismertet meg minket egy középkorú pár szerelmével, ami kiállja az idő próbáját, akik egymás mellett állnak jóban, rosszban. Varázslatosan mutat be egy kislányt egy régi orosz mese alapján. Varázslatosan egyensúlyoz a valóság és a mese között, úgy hogy magad sem tudod eldönteni, hogy mi is a valóság.