„Ő a ti Drakula grófotok, nem a miénk.” IV.
Folytatjuk az irodalmi, filmes és történeti áttekintésünket Drakula kulturális értelmezéseihez. Az első, a második és a harmadik részt itt lehet elolvasni.
Erdély külföldi megítélése 1918 után Romániára hagyományozódik. Az országban utazó nyugatiak rémálomszerű és varázslatos tájakról, vad hegyekről, masszív tornyokról, középkori várakról, vámpírokról és török kísértetekről írnak. Az 1960-as évektől tömegek keresik a vámpírgróf uradalmát, és földrajzi elhelyezkedése miatt a Törcsvári kastélyban vélik felfedezni Drakula lakóhelyét.
Az építmény ugyanis a regényhez hűen (a Déli-Kárpátokban) egy hegytetőn, (a Törcsvári-) szoros előtt található, és bár fénykorában védelmi funkciót teljesített, a huszadik századra középkori jellegét megőrizve jó állapotban maradt. Hátborzongató mondák ismertek, például Törcsvár kútjában elátkozott kincsek, a tömlöcben pedig kísértetek vannak, amik a lakók rémisztéséért nem hagyják el a kastély ódon falait. Csorba Csaba 2000 utáni várismertetőiben a törcsvári rémes legendák elbeszélése helyett, Drakula váráról értekezik, kiemelve, hogy Törcsvár annak ellenére vált a Drakula-kultusz fő helyévé, hogy a történelmi Drakulához, Vlad Țepeșhez nincs köze.
A romániai idegenforgalom Törcsvár mellett több Drakula-helyet és látványosságot is létesített. Egyik emlékhely a transzfogarasi út mellett fekvő Poenari erőd, ami Vlad Țepeș uralkodása alatt többször szolgált a vajda lakhelyéül.
A ma múzeumként üzemelő erőd vezetése a történelmi Drakulát népszerűsíti, így vámpírok helyett, egy időben olcsó megoldásokkal, karóba húzott viaszbabákkal próbált attrakciót teremteni. A valós történelmi helyek mellett Romániában szerte jelen vannak modern építésű Drakula-kastélyok és -szállók, amelyek üzletpolitikája úgyszintén Vlad Țepeș, havasalföldi vajda alakjának és dicső tetteinek népszerűsítésére épül. Mégis a virágzó Drakula-turizmus csúcsa a 2000-es évek elején Segesvárra tervezett – UNESCO világörökség részeként több szempontból problémás – Drakula Park berendezése lett volna. Az egyelőre meghiúsult Park elképzelése napjainkig beszédtéma, ami Románia idegenforgalmi és politikai nézetével, Drakula vámpírmítoszának levetkőzésének kívánalmával, a történelmi Drakula vajda népszerűsítésének vágyával is kiegészül. Bram Stoker regényének ismerete a helyiek körében periférián marad, ami részben az érdeklődés hiányával, részben a késői forgalmazhatósággal magyarázható.
Romániában rendszerváltást követően vált ismertté a nyugati vámpírgróf története, addig betiltott könyv volt, Drakula pedig nemzeti hős, történelmi ikon.
Az első román nyelvű fordítás is csak 1990-ben jelent meg, ami nemzetközi viszonylatban igen későinek minősül, ha a svédek példáját nézzük, akik Bram Stoker könyvének megjelenése után két évre elkészítik sajátos Drakula-fordításukat.
Barbu Cioculescu és Ileana Verzea az 1920-ban kiadott francia regényváltozat alapján készítették el Drakula román fordítását, vagyis Dan Costinaș 2020-as újrafordítása és szövegmodernizálása az első román nyelvű mű, ami az eredeti stokeri szöveget veszi alapul. Magyarországi viszonylatban Bram Stoker regénye szélesebb magyar nyelvű olvasóközönséghez Drakula gróf válogatott rémtettei címmel 1985-ben, Bartos Tibor-féle „magyarításban” jutott el. Bartos kiigazítja Stoker geográfiai és etnográfiai pontatlanságát – szlovák helyett rusznyák, vlach helyett oláh megnevezéseket használ –, és elutasítja Drakula székely eredetét. Átírja a gróf monológját, amelyben az őseiről értekezik, a történelmi utalásokat pedig kiegészíti. Így Bartos Tibor fordításában Vlad Țepeşről olyan információkat tudunk meg, amiket Bram Stoker valószínűleg nem is sejtett. 2006-ban Sóvágó Katalin, 2021-ben pedig Bartók Imre készít szöveghű, magyar nyelvű fordítást.
Összegzésül: Drakula Bram Stoker regényének és a filmadaptációk hatására nyugati kultúrkörben: ősvámpír, egzotikus irodalmi és filmes híresség. A középkori történetek és az állami diktatúra hatására viszont keleti kultúrkörben: középkori uralkodó, Nicolae Ceaușescu egyik történelmi ikonja, rendszerváltás után pedig nyugati vámpír, aki uralja Erdélyt. A virágzó Drakula-turizmus pedig tulajdonképpen kelet haszonélvezete a nyugat gerjesztette kultúrképződménynek. Azonban Drakula mítosza még napjainkra sem használódott el, újabb irodalmi és filmes adaptációkat, kritikai és történeti értelmezéseket szolgáltat. András Sándor költő és irodalmár szerint Nemo kapitány, Frankeinstein, Sherlock Holmes és Drakula „nem olyanok, mint Anna Karenina, vagy akármelyik regényfigura, akiről csak egy regényt lehet írni. Mi az, amiért az emberek megveszik ezeket a könyveket, és amiért újra meg újra elmennek a moziba, hogy ezekkel a figurákkal találkozzanak? Valami izgalom veszi őket körül. Drakula is rengeteg variáción ment át megalkotása óta – mára egyes filmekben csinos férfiú, akiért (szó szerint) halnak a nők -, beépült a populáris kultúrába. És nemigen akad több ilyen jellegű figura.”
Végezetül következzen egy beharangozó és kis kedvcsináló, ugyanis a legfrissebb Drakula adaptációt 2024 év végére várhatjuk. Robert Eggers Nosferatu című legújabb filmje karácsonykor kerül a mozikba.
F. W. Murnau 1922-es filmjének remake-je és az előzetes várakozások igen magasra szöknek mind nézői, mind kritikai oldalról. A rendező előszeretettel nyúl a mítoszok és népi hiedelmek világa felé. Ha tömören szeretnénk megfogalmazni, a kortárs művész horror egyik kiemelkedő rendezőjéről van szó. Első filmje, A boszorkány, hatalmas kritikai elismerésben részesült 2014-ben. Munkásságát intenzív atmoszférateremtés, festői képi világ, első osztályú színészgárda és szuggesztív történetmesélés jellemzi. A műfaj kedvelőinek mindenképp ajánlott próbát tenni vele.
Drakula az idők folyamán olyan ikonikus figurává vált, aki folyamatos megújulásra ösztönzi az alkotókat. Több mint egy évszázada meséljük el újra és újra a történetét. Bár a vámpír karakterének esszenciáját sokszor a változatlanságában vélik felfedezni, vitathatatlan, hogy van benne valami univerzális, ami nem hagyja nyugodni az emberi fantáziát. Maga a kísérteties, ami egyszerre riasztja és vonzza az embert, és úgy tűnik, igazi halhatatlansága ebben áll.
Irodalom
András Sándor – Balázs Imre József: Némó és Sherlock Holmes Atlantiszt keresik. Részlet egy hosszabb beszélgetésből. In.: Korunk, 2014. márc., 3. évf., 3. sz. Web: https://epa.oszk.hu/00400/00458/00602/pdf/EPA00458_korunk_2014_03_036-043.pdf
Bárdonicsek Dominika: „Olykor ami kell, az egy szörnyeteg.” – Az Ismeretlen Drakula történészszemmel. In.: Újkor.hu, 2021.10.10. Web: https://ujkor.hu/content/az-ismeretlen-drakula-torteneszszemmel
Beheim, Michel: A Drakula-történetek kezdetei : [Drakula vajda őrült országlása ; Drakula kényúr]. Budapest, 2008, Littera Nova
Beller, Manfred – Leerssen, Joep eds.: Imagology : the cultural construction and literary representation of national characters : a critical survey. Amsterdam ; New York, N.Y., 2007, Rodopi
Bonfini, Antonio: Mátyás király : tíz könyv a magyar történet-ből. Budapest, 1959, Magyar Helikon. Web: https://vmek.oszk.hu/10600/10604/10604.htm#2
Drakula vajda története: Uan deme quaden thyranne Dracule Wyda [Historie von Dracole Waida] [Lübeck: Bartholomaeus Gothan, c. 1485 ] 4° 6 ff. Web: https://mek.oszk.hu/02400/02470/html/pages/index2.htm
Duncan, Paul – Müller, Jürgen eds.: Horror cinema. Köln, 2022, Taschen
Hammond, Andrew: British literature and the Balkans : themes and contexts. Amsterdam ; New York, N.Y., 2010, Rodopi
Hlavacska András: Brandyből pálinka (A népszerű magyar Drakula-fordításokról). In: 1749. 2021. 10. 31. Web: https://1749.hu/fuggo/essze/brandybol-palinka-a-nepszeru-magyar-drakula-forditasokrol.html
Iglói Endre ed.: Az orosz irodalom kistükre : Ilariontól Ragyiscsevig : XI-XVIII. sz., Budapest, 1981, Európa
Kányádi András: A képzelet topográfiája. Kolozsvár, 2010, Komp-Press Kiadó
Kárpáti György: Drakulától a Parajelenségeken át a Démonok közöttig – Franchise-ok a horrorfilmben. In.: A horrorfilm. Válogatott tanulmányok. Szerk. Kárpáti György, Schreiber András. Budapest, KMH Print Kft., 2015. 117-154.
Nagy Levente: Drakula a fraknói kastélyban. In.: Ács Pál ed.: Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás. Egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén. Budapest, 2015, reciti. Web: http://www.iti.mta.hu/Esterhazy_kotet/Esterhazy.pdf
Stăvăruş, Ion: Povestiri medievale despre Vlad Ţepeş – Draculea. Bucureşti, 1978, Editura Univers
Thury József ed.: Török történetírók : 1. köt. Budapest, 1893, Magyar Tudományos Akadémia
Vajdovich Györgyi: A Drakula-mítosz filmen. In.:Vajdovich Györgyi – Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai. Áron Kiadó – Meridián Kiadó, 2009. 39-128.
W. Salgó Ágnes: Drakula vajda története. OSZ-MEK, 2005, Web: http://mek.oszk.hu/02400/02470/html/pages/tan.htm
Weinstock, Jeffrey Andrew ed.: The monster theory reader. Minneapolis, Minn. ; London, 2020, University of Minnesota Press
Wilkinson, William: An account of the principalities of Wallachia and Moldavia with various political observations relating to them. United Kingdom, 1820, Longman, Hurst, Rees, Orme, and Brown. Web: https://www.gutenberg.org/ebooks/68612
Web
